A próbafülke

Néhány ruhadarab van a kezemben, de eszem ágában sincs felpróbálni. 

Nem azért fogom őket, csak indok kell, hogy a próbafülkébe menjek. 

Menjünk. 

Éppcsak elférünk. Nyitásra jöttünk, kicsi az esély hogy itt a leghátsó fülkében ránk rontson bárki is. Kora délelőtt álmos lustasága érződik a levegőben, de mi pont erre számítottunk. 

Nézzük egymást, cinkos mosollyal a szánkon…behúzom a függönyt, felakasztom a ruhákat, amiket nem fogok felpróbálni. Nem ezért jöttünk…

Aztán megcsókolom, miközben nekilök a fülke oldalának, szinte nekiszegez, mint a pillangót tű a táblára… 

Érzem az erőt a kezében, elégedetten dorombolok, amíg bele nem csíp a mellbimbómba, szájába sziszegek, félre hajtja a ruhám, ujjai máris bennem, nedves csorog végig a combomon, mosolygok az érzéstől, a vágytól, az esetleges lebukás édes ízétől… csókjával nyomja el a gyönyörsikolyaim, kell is, mert olyan intenzív rohanással jön az orgazmus, hogy fel sem fogta még, végigszáguld rajtam, hevesen, hogy belé kell kapaszkodnom…

Még az orgazmus okozta mámorban úszó tekintettel méregetem. Le akarom szopni, a számba akarom venni, érezni akarom az ízét, a lüktetését, a nyelvemen akarom érezni őt, akarok hogy elélvezzen, miközben koncentrálnia kelljen, nehogy túl nagy zajt csapjon.

Nem finomkodom vele. Akarom. 

Leültetem, megragadom a farkát, folyik a nyálam, végig folyik rajta… le sem tudnám tagadni, hogy mennyire vágyom is rá…

Nem finomkodom. Ennek nem most jött el az ideje…

Mélyen a számban, nyelvem táncol, játszik vele, szívom, szopom, élvezettel, vágytól nehéz tekintettel. Csendbe kell maradnom, piszok nehéz…szinte érzem magamban a következő orgazmus hullámát, de még nem jött el az én időm. Most Ő jön…

Érzem… 

Számba robban, megfeszül, keze a hajban, erősen tart, nekem dől, nyelem a gyönyörét, élvezem a reakcióját. 

Többet akarok…

De mennünk kell.

A játék még csak most kezdődik.

Ez csak az előjáték… 

Nyár

A kedvenc fekete  alapon fehér pöttyös ruhám van rajtam.  Bugyi mutatóban  sem. Kóstolgattuk már egymást szavakkal, tekintettel, lopott puhatolózós érintésekkel.

Melegem van. Ki van gombolva ruha eleje látszik a fehér bőröm. Szépen lassan gomboltam ki, sóvárgó tekintete követte a mozdulataimat. 

Játszani fogunk. C

A kedvenc fekete  alapon fehér pöttyös ruhám van rajtam.  Bugyi mutatóban  sem. Kóstolgattuk már egymást szavakkal, tekintettel, lopott puhatolózós érintésekkel.

Melegem van. Ki van gombolva ruha eleje látszik a fehér bőröm. Szépen lassan gomboltam ki, sóvárgó tekintete követte a mozdulataimat. 

Játszani fogunk. 

Felülök a konyhapultra széttett lábaim közé behúzom, majd  megfogom csípőjét, falom a száját… Vagy ő az enyémet… Nem is tudom. Igazából lényegtelen. Kihúzom a hátam, kidomborítom melleim halmát, ujjai bennem, játszik, kóstolgat. Akárcsak a szája később a húsomat, nedvességemet, forróságomat. Le sem tudnám tagadni mennyire vágyom rá…Hogy mennyire akarom. ..Hogy mennyire vagyok éhes…

Akarom őt. Mohósággal, akarattal, csak. Mert. Akarom. 

Leveszem magamról a ruhát, kinn negyven fok, benn is forrósodik a hangulat. Figyel, néz, követi mozdulataimat. 

A kezembe akarom venni, a számban  akarom érezni, kóstolni akarom ízét, húsát, lüktetését. 

Megkapom. 

Szinte felfogni sem tudom, szinte szétfolyok a vágytól, tudat elszáll, fékevesztett falánkság marad, a habzsolás kellemes késztetése, a tudatosság teljes elhajítása, csupán csak a pőre, nyers vágy marad. 

Elfogadom. 

Mélyen a számba, nyelvem játszik vele, forrón lüktet, csípője mozog, ujjai a hajamban, fogva tart, markol, nem ereszt, irányítani kezd, majd robban. Enyém. 

Esélye sincs. Végigszáguld rajta a gyönyör, mert ezt akartam. 

Hogy elveszítse a fejét.

Lucskos puncival vonaglok rajta, zsigeri ösztönösség, önzőség, mert a magam örömére teszem. Már nem csupán fellobbant bennem a gyönyör, hanem körülfog, körbevesz, perzsel, tüzel, elveszi az eszem. Meglovaglom. 

Esélye sincs. Tudatom valahol eldobva, gondolatok kuszák, csak az érzések ezeríze marad. Akarom. Jön, robban, körülölel, nem ereszt. Észbe sem kap, már élvez újra, élvezek újra meg újra, lélegzetvételnyi szünet sem jut az újabb és újabb hullám közben, lehanyatlom, remegek, lüktetek, kikapcsolok. Már nem vagyok ura magamnak. Élvezek újra meg újra , hangosan nyögve, kuncogva, nevetve, pilláim  alól lesve rá, homályos tudattal nézem, ahogy néz, gyönyörködik, vizslat, aztán kezd játszani rajtam, bennem, kézzel, szájjal, játékszerrel, figyelve-lesve minden reakcióm, én pedig zavarva jövök, vajon miért néz, mit lát… aztán átcsap felettem a gyönyörhullám és távolba tűnnek az aggódó gondolatok. 

Szétesem.

Szopom. Falom. Mint az éhező. Közben remegek. Ujjai fognak, markolnak. Nem eresztenek, többet akarnak belőlem. Torkomig tolja magát, nyálam-könnyem folyik, combjaim remegnek, nedvemtől lucskos combjaim kitárulnak, összezáródnak, ujjbeggyel játszik rajtam, kóstolgató az érintése. Dugja szám, a torkom. Nyelvem játszik, fogaim finoman harapnak, markolom a húsát, combját, amit érek. Akarom.

Keményen megbasz, akarom. Kuncogok, tekintetem fel-felakad, mint ebben a néhány órában jópárszor. Játszik velem. Rajtam. Akaratomon, testemen.

Most csak kóstolgat, figyel, játszva elemez. Elmerül bennem. Élvezem. 

Akarom.

Én az ízét. A húsát. Mindazt, amit az érintésével megígér nekem. Tudom, ez még csak az első kör. 

A megismerés. 

Aztán jön majd az igazi játék…

Je veux

 Az ajtóban vár.

Bizsergek, türelmetlen kínzó éhséggel érkezem meg, már a lépcsőházban lépésről-lépésre elhagyva a napi nyűgöket-gondolat-hétköznapok szürkeségét, fakuló színeit, amik később majd élénken vibrálóak lesznek, de most kifakultak kissé. 

Vár.  Vár rám.  

Imádom a mosolyát. Behiv, kiveszi a táskát a kezemből, ledobja, de közben már magához ránt, falja a szám, lélegzetvételnyi időt sem ad, hogy gondolkodjam. Nem is akarom.

Irányító, határozott. Épp csak kekeckedősen ellenkezem, táncos mozdulatokkal tereljük be egymást, játékosan, vágytól sötétlő tekintettel, buja gondolatokat tükröző mosollyal.

Meglök, az ágyra zuhanok, tépi, rángatja le rólam a ruhát, nyúl hozzám, ujjaival megérintve forró húsom, nedvességem, majd türelmetlen mozdulattal tolja le magáról a nadrágot és már bennem is van; forró, csatakos puncival várom, szinte már a gyönyör szélén táncolva, de még nem fejest ugorva… még…

Belém szorul a sóhaj , szemem felakad, gondolatok tova röppennek… most nem akarom őket hallani… másra vágyom. 

Rá. 

…túl jól ismer. Tudja mi kell nekem, hogy teljesen bepörgessen… én pedig nem kéretem magam; széttárom a combjaim, megmarkolom a csípőjét és mélyen magamba húzom.

Duruzsol a fülembe, lehelete cirógatja a fülem, nyakam puha bőrét, szavai cirógatják a tudatom, addig suttog- mondja, amíg azt a kapcsolót át nem állítja és elveszítem az akaratom és magam mögött hagyok minden, amíg csak ketten leszünk és minden más mellékes.

Finom-kemény váltakozik, akárcsak a mélység , majd az irány. Játszik velem. Kikészít. 

Nem panaszkodom, széttárom magam, megragadom vállát, nyakát, aztán csípőjét, kemény fenekét… megadom magam neki…

Aztán megtalálom a hangom. Megtalálom a nyögéseim, suttogásaimat, halk zihálós sikolyaim… lüktető, remegő robbanások, melyeket újabb és újabb követ és amilyen lassan indul be, lassan merülök el; lassan kapcsolok ki, mintha a hűvös  tengervízbe merészkednék be… mint amikor először csak kóstolgatva dugjuk be a lábunk, aztán lassan merítkezünk meg… én így lazulok el , engedem bele magam, míg elmerülök teljesen, hogy aztán annyi időre bukkanjak fel a  felszínre, amíg nagyokat kortyolok a levegőből…

Nem akarok kijózanodni, ő pedig partner benne… nem ereszt… hergel, felajz, felizgat, pont úgy és pont akkor, amikor kell. Néha fáj; kellemes éles fájdalommal borít el, amikor körmei, ujjai marnak belém, vagy amikor megragad, fog, szorít, szinte levegőt sem kapok, feszül az izületem, de közben meg bennem  uhhh… isteni érzés, ahogy ki-be jár  bennem a farka, sikoltanom kell a kéjtől, falom, marom a húsát, levegőért kapkodok. Akarom. Még.

Hevesen, fulladásig, kimerülésig. 

Megkapom.

Keményen. 

Csattogósan, lucskosan, nedvesen, lüktetősen. 

Hagyja, hogy elvegyem, amit akarok és hagyom, hogy elvegye, amit ő akar.  Elmerülünk egymásban. 

Nagyon jó.

Nyelvemen érzem az ízét. Erős, férfias. 

Ő. 

Hozzá dörgölöm magam, megjelöl az illata , íze, ő maga. Végignyalom, lassan, lustán, érzéki éhséggel, magam gyönyörére, hergelve, felajzva őt. Még jobban…mert megtehetem. És megteszem.