Máshogy

Ledobtam magamról a ruhát. A cipőmet a bejáratnál már elhagytam, táskámat leraktam, szinte száguldottam hozzá. A vágy heves és erős volt. Mohó és zabolázatlan. Hormonok. Fránya hormonok, amik bármikor képesek őrületbe kergetni a Nőt. 

Piszok magas, én pedig lábujjhegyre állva érem csak el a száját. Arcán mosoly, tekintete mohón végigszalad rajtam.  Semmit nem visel; farka keményen meredezik. Alig várom, hogy kézbe vegyem, megsimogassam, rámarkoljak, számba vegyem. Mohón csókol, akárcsak én őt. Keze a fenekembe markol, nyelvemmel végigsimítok a nyelvén, szinte az ágynak lököm. 

Nem tudom szebben megfogalmazni; mintha ki lennék éhezve, úgy fogom marokra a farkát és kezdek el vele játszani. Először csak szépen- lassan, inkább csak magam kedvéért, kicsit lehiggadjak, mert ez már sok. Pedig nagyon jól esik. 

Fránya hormonok. Negyedik napja megvan, éppcsak pecsételés, szinte semmi. Persze ez egyikünket sem zavarja össze, őt nem zavarja, engem meg nem érdekel. 

Számba vettem, nyelvemmel föl-le simogatva, erősen, finoman, mohón, lassan, ahogy éppen kedvem tartja. Élvezi. Látom és érzem rajta. Tetszik. Nagyon is. Egyre inkább kezdek megint alámerülni a vágyba. Már nem látok tisztán, de nem is akarok. Csak az íze a számban, a nyelvemen. Ujjaim alatt az egyre forróbb bőr...arcomat végigsimítom a combja feszes húsán, nyelvem hegyével nyalogatva a heréit; tudom, hogy szereti. Számba veszem az egyiket, majd a másikat. Ujjaim eközben csípőjébe mélyednek, kell a kapaszkodó. Néha arra gondolok, lehet, én jobban élvezem a szopást, mint ő. Pedig ez marhaság. Testem mégis remeg, sóvárog. Szinte a puncimban érzem a farkát, miközben mélyen a számba veszem. Annyira jó. Elvesztem. 

Alapos vagyok, tudom mit szeret. Nyelvem lejjebb csúszik, ajkam is beszáll a játékba. A gát érzékeny, nem kicsit, akárcsak még lejjebb. Sima terep, akadály nélkül. Élvezettel kényeztetem. Felnézek rá, azzal a szokásos mosolyommal az ajkamon, nyelvem hegyével kekecen nyalogatva, majd mohón beszopva a számba, amíg fel nem akad a szeme. Annyira jó. 

Aztán baszni kezdett. Finoman mégis erősen. Érzékeny vagyok. Most más, mint eddig. Mondhatni vérfürdő. De nem. Én mégis kissé feszélyezve érzem magam kicsit, ez nem egy megszokott pillanat. Magamban mosolygok, mielőtt belém hatol volna, felhangosította a zenét. Ismer.  De most másmilyen, intenzív, de máshogy. Érzem, hogy odabenn puha vagyok, szűkebb, mint szoktam, máshogy lüktetek, máshogy fogadom be, máshogy ölelem körbe a farkát. Kapaszkodnom kell. Némi fájdalom, némi idegen érzés; játszik a fenekemmel. Aztán hirtelen piszkosul jó lesz, érzem, teljes egészében érzem mindenhol, erősen, intenzíven, más az egész. Puncim szorosan fogja, szorítja a farkát, bennem némi gátlás feszül; kis hanga fejemben cöcög, rosszall, de egyre halkabb. Szinte már nem is hallom. Csak magamat. Egyre hangosabb vagyok, máshogy, mint eddig. Kapaszkodom. Én a lepedőbe-takaróba, ő a derekam, csípőm ívébe. Érzem, mindjárt elmegy, szinte már követelőző a teste, mégis bármennyire is keményen dug, nem durva, szinte már simogatás. Még most is tanulok a saját testemről. Mennyivel máshogy működik, amikor vérzésem van. Érdekes. 

Lágyan végigsimít rajtam. Megcsókolja a tarkóm. Vállam fölül nézek rá, mosolygok. Kicsúszik belőlem, én pedig a beslisszolok a három lépésnyire lévő fürdőszobába. 

Remeg a lábam. Bőröm vibrál, testem lüktet. Megigazítom a szemem sarkában elkenődött festéket, elégedetten mosolygok a tükörképemre. Rendbe rakom magam, aztán kilibbenek hozzá. 

Szétesős éjszaka

Hirtelen ötlettől vezérelve szerveztük le az éjszakát. 

Gondosan készülődtem, azért, mert megtehettem. Később tudtunk találkozni, de ez nem szegte a kedvem. Nem beszélgetni fogunk. Azon már túljutottunk. 

Mosollyal az arcomon húztam fel a harisnyámat és kapcsoltam be a harisnyatartó pántjait. Gondosan igazgattam meg magamon a ruhát, majd gonoszkodó mosollyal léptem bele a magassarkú cipőmbe, ami szépen kiemelte, formásabbá tette a fenekemet.Nem fáradtam azzal, hogy bugyit vegyek fel.  

Határozottan, mohón rohant le, amint beléptem a lakásba. Én kekeckedően ránéztem, beharaptam vörösre rúzsozott szám miközben élveztem, ahogy megragadott, magához húzott, belém harapott, markolt, falt. Durva volt, de mégsem. Pont úgy, pont akkor, amikor kellett. 

Végem volt. Pillanatok alatt. Úgy játszott velem, mintha ezer éve ismerné a testem. Irányított, de közben hagyta, tegyem, amit akarok. Akartam. 

Élvezettel vettem a számba a farkát. Keze a tarkómra fonódott, hagytam, hogy mélyebbre csússzon a torkomba, mélyebben, mint szeretném, de akkor és ott, nem érdekelt. Szétcsúsztam. Hagytam, hogy sodorjon magával az egész, gondolkodás nélkül, feszélyezettség nélkül. Úgy hozott tűzbe, mintha mindig is ismert volna. Olvasott bennem, rajtam. Éreztem, mennyire szereti ahogy jászom a farkával. Ahogy kekeckedem vele. Ahogy kicsit engedek az erejének, akaratának. Játszottam. Játszottunk. Nyögtem, remegtem, táncot lejtett minden porcikám miközben a nyelvemmel játszottam rajta. Felpörgetett. Felizgatott.  Végem volt. 

A szemébe kellett néznem, miközben ujjaival játszott rajtam, bennem. Figyelt és tanult. Türelmesen. Aztán eljött az a pont, amikor már nehéz volt nézni és látni, tartani a szemkontaktot. Lábam széttárva, csípőm ellazulva. Nyögtem és nyögtem, aztán elfogyott a levegő. Már nincs kontroll. Már nincs semmi. Csak én. Szétestem. Végképp. 

Keményen baszott.  Olykor tenyere csattan egyet a felé kínált fenekemen, de most kicsit máshogy, mint az előző alkalommal. Tudtam, most másmilyen lesz. jobb. Intenzívebb. 

Tartania kellett. Keményen markoltam a lepedőt, ő pedig a csípőm, húsom. Tartania kellett, fognia masszívan, mert a testemet már nem én uraltam, nem én irányítottam. Aztán mintha mégis. Vagy inkább a puncim.  A mohó dög. Telhetetlen, mintha sosem lakna jól. Fogja, szorítja. Akárcsak a szám a farkát. Nyelvem a húsát, be-ki, be -ki. Mélyen. Még mélyebben. Erősebben. Még...még...Aztakurva. Basszameg. Nembírom. Mégmégmég. Szétestem, ellazultam, elengedtem magam. Csak az élvezet volt. Hangok a félhomályban, ízek a nyelvemen, érzések a testemben, testemen. Robbanás, hangok, nyögések. Zihálás. Ízek a nyelvem hegyén, ujjak markoltak belém, vagy fordítva? Nem is tudom...homályos képek, de annál intenzívebb érzések, benyomások. 

Végem volt. 

Testem, mint valami érzékeny, de fogékony játékszer volt. Mohó és befogadó, kekeckedő, de olykor kicsit gonosz.  Önálló akaratú, igazi bestia. Telhetetlen. Még még még. Remegtem. Még mindig. Nem csitultam. Testem még mindig mohón toporgott, vonaglott, csípőm táncolt, szívem dörömbölt...mégmégmég...amin ő csak elnézőn, olyan Férfiasan mosolygott. Lehunyt pilláim alól néztem fel rá, széttett lábai között térdelve. Lustán simogatott, még inkább felkorbácsolva bennem a vágyat. (vajon meddig lehet ezt fokozni? Meddig lehet elmenni? Meddig lehet ezt húzni tovább és tovább?)

Számba vettem, újra meg újra. Legszívesebben martam, karmoltam volna a combját, csípőjét, még többet és még többet akartam tőle, belőle. (mi van velem? mit tesz velem? hogyan tudja ezt belőlem így kihozni? Játszik velem. Testem pöccre indul, ha hozzám ér. Veszélyes játék. Lehetne, de szívem másé. Észnél vagyok. Mint mindig. Ez csak szex. Kibaszottul jó szex. Mégmégmég). Nyögtem, hangosan nyüszítettem, arcom a combján, kontroll kellett, kicsit összeszedni magam. 

Nem sikerült. Széttett lábaim fogságában a csípője,  farka mélyen bennem. Szemem felakadt, kezem a fejem fölött. Csuklómon a szorítása, nem egyszer az éjszaka folyamán, beharapom az ajkam, szétestem. Megint. Vagy még mindig? Nem tudom. Bennem van, mélyen, fogtam fel nem épp tiszta fejjel. Isteni érzés. Hajam szétterülve, sminkem elkenődve. Arcom kipirulva, izmaim remegnek. Kívül és belül. Mindenütt. 

Lüktetek. Nedves vagyok, mindenhol. Ez jutott eszembe egy pillanatra. Testem lassan kezdett jóllakni. Belassultam, lelazultam. Már nem éreztem azt a tehetetlen mohóságot, mint amikor először hozzámért.

 Jóllaktam. 

Jó szex nem jár mindig orgazmussal karöltve

Sosem értettem az olyan Férfiakat, akik egyfajta küldetésként fogták fel az orgazmusom elérését. Szinte már megpróbálták kisajtolni belőlem annak ellenére, hogy elmondtam, nem így működöm. Nem indulok "pöccre" és nem biztos, hogy vagyok olyan passzban. Nekem nem célom minden áron elélvezni. Kedvessel kifejezetten imádom az orgazmusaimat, bármikor, bárhányszor, de a kalandok során számomra nem ez a legfőbb cél. 

A jó szex azt jelenti, nekem, hogy remeg a lábam, felakad a szemem és azt sem tudom éppen hol vagyok. A jó szex felszabadít és feltölt. Ellazít, kitölt, öntudatlanná és mégis tudatossá tesz. Nem érzem szükségét, hogy elélvezzek, sőt, nem is hiányzik. Nem vagyok biztos benne, ilyen állapotban vajon el tudnék-e élvezni..?!? 

Az orgazmusom az enyém. Ha akarom adom, ha nem akarom, nem adom. Nem jár automatikusan, nem egy kipipálandó dolog.  Olyan nincs, hogy a férfi jobban tudja, NEKEM hogyan jó. Én ismerem a testem. Én tudom, mitől indulok be, mitől lesz készséges a punci, mitől lesz tocsogósan nedves. Én tudom, mitől lesz igazán jó orgazmusom és nem csak olyan tessék-lássék féle. Nem szeretek olyan pasival játszani, aki azt hiszi, ismeri a testem már az első pillanattól. Azért, mert valamelyik nője ettől indult be, nálam nem biztos, hogy működik. Az orgazmusom az enyém. Nem jár. Nem cél és nem trófea.  

Mondhatnám azt is, egyfajta hatalmi játszma ez: megadom-e neki az orgazmusom, vagy sem. De összességében nem ezen múlik. Egyszerűen csak hangulat kérdése. Ha jól ér hozzám, felkorbácsolja bennem az orgazmus iránti vágyat, akkor igen, akarok elélvezni. Elengedem, átengedem magam. Nem görcsösen akarok elélvezni, de előfordulhat, hogy türelmetlenné válok, mert nem úgy ér hozzám, pedig, tudom, nem vagyunk egyformák. Meg kell ismerni a másik testét, ki kell tapasztalni, hogyan is működünk. Egy alkalmi, ad hoc kapcsolatnál persze ez nem így működik. Ilyenkor automatikusan elengedem az orgazmus kérdését és csak a jó szexre koncentrálok. Irányíthatnám a másikat, kicsit jobbra, kicsit balra, de az nem én vagyok. Ha jól ér hozzám, de valahogy sután csinálja, segítek, mutatom, de semmi esetre sem játszom meg. Nem színlelek, nem színészkedem. Magamat adom. Őszintén. 

Szeretem átadni magam a jó szexnek. Szeretek szétesni, és alázuhanni. Elmerülni az élvezetben. Amikor úgy érzem, még mindig lebegek, ennél jobb már nem lehet, és tart jó sokáig. Sokkal tovább, mint egy orgazmus. Az ezerízű, ezerszínű szexnél nincs jobb. 

A jó szex több, mint egy orgazmus. Vagy AZ orgazmus? Több is lehet, nincs jobb egy sorozatorgazmusnál (kuncog). A lényeg a lényeg. A jó szex nem egyenlő azzal, hogy van orgazmus. A jó szex az, amikor az ember levetkőzi minden gátlását, félelmét. Elengedi és átadja magát az élvezetnek. Szerintem ennél jobb nincs.  

Ördög a részletekben rejtőzik

Szeretem a sejtelmes és persze szeretem a direktbe szexis ruhadarabokat. Ami megmutat vagy épp eltakar. Kiemel, keretbe foglal. Pont emiatt is szeretem a tavaszt és a nyarat. Nem kell sok réteg ruha, nem kell kabát, sál, nem kell semmi olyan, ami eltakar. Hangsúlyozom a szemem, vagy épp a szám. Többnyire inkább a szám, hiszen az, ami leginkább felkelti a Férfiak figyelmét. 

Az utóbbi időben rákattantam az olyan melltartókra (bár egyik sem kifejezetten melltartó fazon), ami különféle pántokból áll, csipke, tüll, necc vegyesen, de egy a közös: cicihangsúlyozás-kiemelés a cél. 

Az ördög a részletekben rejtőzik. És ez nagyon is igaz. 

Egy gombbal több van kigombolva. Kicsit bővebb, lazább fazon. Egy mozdulat és kivillan a váll, picit többet mutatni a kelleténél. Izgatni és felizgatni. Hergelni. Vágyat felkorbácsolni. Vagy csak kekeckedni. Rákacsintani a másikra, aki lopva odapillant. Miért ne alapon, elengedni egy félmosolyt, majd továbblejteni, dögösen, nőcisen. Játékosan. 

Részletek. Neccharisnya, ami kivillan a szoknya vagy ruha alól. Átsejlő harisnyatartó pántok, vagy épp csak kivillan, mikor fellépek a lépcsőn. Nem sok. Egy kis részlet. Napszemüveg mögül felcsillanó tekintet. Egy provokatív szemöldökrántás egy még provokatívabb mosoly után. Tűsarok. Ringó csípő, kerek fenék mozgása. Szinte már táncos léptek. Vonulás. 

Részletek. 

Mikor mi. 

Egy kivillanó csupasz váll. Egy érdekes dekoltázs, ami egy lágyabb szellőtől  vagy egy hevesebb mozdulattól megmutatkozik...