Hirtelen ötlettől vezérelve szerveztük le az éjszakát.
Gondosan készülődtem, azért, mert megtehettem. Később tudtunk találkozni, de ez nem szegte a kedvem. Nem beszélgetni fogunk. Azon már túljutottunk.
Mosollyal az arcomon húztam fel a harisnyámat és kapcsoltam be a harisnyatartó pántjait. Gondosan igazgattam meg magamon a ruhát, majd gonoszkodó mosollyal léptem bele a magassarkú cipőmbe, ami szépen kiemelte, formásabbá tette a fenekemet.Nem fáradtam azzal, hogy bugyit vegyek fel.
Határozottan, mohón rohant le, amint beléptem a lakásba. Én kekeckedően ránéztem, beharaptam vörösre rúzsozott szám miközben élveztem, ahogy megragadott, magához húzott, belém harapott, markolt, falt. Durva volt, de mégsem. Pont úgy, pont akkor, amikor kellett.
Végem volt. Pillanatok alatt. Úgy játszott velem, mintha ezer éve ismerné a testem. Irányított, de közben hagyta, tegyem, amit akarok. Akartam.
Élvezettel vettem a számba a farkát. Keze a tarkómra fonódott, hagytam, hogy mélyebbre csússzon a torkomba, mélyebben, mint szeretném, de akkor és ott, nem érdekelt. Szétcsúsztam. Hagytam, hogy sodorjon magával az egész, gondolkodás nélkül, feszélyezettség nélkül. Úgy hozott tűzbe, mintha mindig is ismert volna. Olvasott bennem, rajtam. Éreztem, mennyire szereti ahogy jászom a farkával. Ahogy kekeckedem vele. Ahogy kicsit engedek az erejének, akaratának. Játszottam. Játszottunk. Nyögtem, remegtem, táncot lejtett minden porcikám miközben a nyelvemmel játszottam rajta. Felpörgetett. Felizgatott. Végem volt.
A szemébe kellett néznem, miközben ujjaival játszott rajtam, bennem. Figyelt és tanult. Türelmesen. Aztán eljött az a pont, amikor már nehéz volt nézni és látni, tartani a szemkontaktot. Lábam széttárva, csípőm ellazulva. Nyögtem és nyögtem, aztán elfogyott a levegő. Már nincs kontroll. Már nincs semmi. Csak én. Szétestem. Végképp.
Keményen baszott. Olykor tenyere csattan egyet a felé kínált fenekemen, de most kicsit máshogy, mint az előző alkalommal. Tudtam, most másmilyen lesz. jobb. Intenzívebb.
Tartania kellett. Keményen markoltam a lepedőt, ő pedig a csípőm, húsom. Tartania kellett, fognia masszívan, mert a testemet már nem én uraltam, nem én irányítottam. Aztán mintha mégis. Vagy inkább a puncim. A mohó dög. Telhetetlen, mintha sosem lakna jól. Fogja, szorítja. Akárcsak a szám a farkát. Nyelvem a húsát, be-ki, be -ki. Mélyen. Még mélyebben. Erősebben. Még...még...Aztakurva. Basszameg. Nembírom. Mégmégmég. Szétestem, ellazultam, elengedtem magam. Csak az élvezet volt. Hangok a félhomályban, ízek a nyelvemen, érzések a testemben, testemen. Robbanás, hangok, nyögések. Zihálás. Ízek a nyelvem hegyén, ujjak markoltak belém, vagy fordítva? Nem is tudom...homályos képek, de annál intenzívebb érzések, benyomások.
Végem volt.
Testem, mint valami érzékeny, de fogékony játékszer volt. Mohó és befogadó, kekeckedő, de olykor kicsit gonosz. Önálló akaratú, igazi bestia. Telhetetlen. Még még még. Remegtem. Még mindig. Nem csitultam. Testem még mindig mohón toporgott, vonaglott, csípőm táncolt, szívem dörömbölt...mégmégmég...amin ő csak elnézőn, olyan Férfiasan mosolygott. Lehunyt pilláim alól néztem fel rá, széttett lábai között térdelve. Lustán simogatott, még inkább felkorbácsolva bennem a vágyat. (vajon meddig lehet ezt fokozni? Meddig lehet elmenni? Meddig lehet ezt húzni tovább és tovább?)
Számba vettem, újra meg újra. Legszívesebben martam, karmoltam volna a combját, csípőjét, még többet és még többet akartam tőle, belőle. (mi van velem? mit tesz velem? hogyan tudja ezt belőlem így kihozni? Játszik velem. Testem pöccre indul, ha hozzám ér. Veszélyes játék. Lehetne, de szívem másé. Észnél vagyok. Mint mindig. Ez csak szex. Kibaszottul jó szex. Mégmégmég). Nyögtem, hangosan nyüszítettem, arcom a combján, kontroll kellett, kicsit összeszedni magam.
Nem sikerült. Széttett lábaim fogságában a csípője, farka mélyen bennem. Szemem felakadt, kezem a fejem fölött. Csuklómon a szorítása, nem egyszer az éjszaka folyamán, beharapom az ajkam, szétestem. Megint. Vagy még mindig? Nem tudom. Bennem van, mélyen, fogtam fel nem épp tiszta fejjel. Isteni érzés. Hajam szétterülve, sminkem elkenődve. Arcom kipirulva, izmaim remegnek. Kívül és belül. Mindenütt.
Lüktetek. Nedves vagyok, mindenhol. Ez jutott eszembe egy pillanatra. Testem lassan kezdett jóllakni. Belassultam, lelazultam. Már nem éreztem azt a tehetetlen mohóságot, mint amikor először hozzámért.
Jóllaktam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése