Szétesés

Izgatottan vártam. Észre se vettem, hogy hazajött, zene a fülembe és az olvasott könyv teljesen lekötött. 

mosolyogva kérdezte mit akarok. Szemüvegen át néztem rá. Mosollyal az ajkán nézte a játékszereket amiket az ágyra készítettem. Rád bízom magam, mondtam neki. Mondjuk büntess meg, mert az utóbbi napokban elhanyagoltalak, kissé. Felcsillant a szeme...

Bbilincs a kezemen, tenyerem a fenekemen pihentetve. Nyakörv a kecses nyakamon, póráz van hozzá kapcsolva, amit a kezében fog. Megrántotta mire előre bukva néztem szembe a kedvenc játékszeremmel. Mohón kaptam be. Mosoly a száján, mosoly a számon.Jó. Finom. Enyém...

Berakta a szájpecket, majd megfordított a ágyon. Megragadta az egyik pálcát és a tarkómnál fogva  az ágyra tol. Fenekem az égbe meredt. Felnyögtem a gyönyörűségtől. 

A pálca csípett, de jól esett. Nem számoltam az ütéseket, inkább csak az érzésekre koncentráltam. Itt már lehettem hangos. Nyöghettem, sóhajthattam, kiáltozhattam (volna) kedvemre. Éreztem a nedvemet a combomon. Aztán durván belém hatolt. Szinte sikoltottam a gyönyörtől. Basszusbasszusbasszus. Még. Nyögtem. Erősebben. A pálca tovább csapkodott, immár a combom két oldalát véve kezelésbe. Testem önálló életet élt. Rángatózott, hullámzott. Patakzott a könnyem, de nem a fájdalomtól. Mégmégmég...ne hagyd abba... 

Leszedte rólam a pecket, s a padlóra rántott. Farka a számban, éreztem az ízem a nyelvemen. Nem hagyott sokáig élvezkednem. A pecek vissza, a szekrénynek döntött és állva folytatta. Elégelégelégmégmégmégmég...

Elégedetten nézett rám, miközben az arcomra élvezett. Néztem rá szemüveg alól, számban a pecekkel, kezem hátrabilincselve, mosolyogva. Jó...nagyon jó...

Végigsimított az arcomon és lassan kioldozott. 

Még sokáig ültem a földre roskadva és raktam össze magam. Újra földön jártam.  

Várakozás

Fekete rakott szoknya, combközépig érő zokni, fehér mélyen dekoltált póló, magassarkú, copf és szemüveg.

Lovaglópálca, bilincs, szájpecek, póráz és nyakörv hever az ágyon. Egyelőre. Felkínálom neki majd  a választás lehetőségét. Rábízom magam. A vágyaira, az akaratára. Szabad kezet kap, bár a korlátokat én húzom meg. 

Várom. 

Nedvesen.

Türelmesen. 

Két hét...

Elnézve a napok múlását egyre inkább csinálni akarom azokat a dolgokat, amiket most háttérbe kell szorítanom. Talán azért, mert most a muszáj van és a muszáj dolgokat nem szeretem. Ha a szombaton túl vagyok és remélhetőleg sikeresen zárul, akkor foglalkozhatom minden mással. A minden más egyre több és több, talán soha nem fogok a végére jutni. A nagy nap egyre közeleg és egyre inkább úgy látom, sehogy se állok. A ruha kész katasztrófa, sírni tudnék ha ránézek, levéllistám egyre hosszabb és hosszabb, a szabadnapokra eső elfoglaltságok (kellemes) egyre több. Két hét múlva már talán lesz helyszín, két hét múlva talán tudunk időpontot is kérni, két hét múlva talán eljutok a varrónőhöz, hogy ítéletet mondjon a ruhára (és meg tudja menteni). Sóhaj. Két hét múlva remélhetőleg piti, apró-cseprő problémáim lesznek, és két hét múlva kipipálhatok egy csomó dolgot, amin szeretnék már túl lenni. 

Tizennégy nap. 

Felhívás

Egy kurva ügyes varrónőre lenne szükségem, nem extra sürgős, de KELL.

Valaki?

Bárki?

Tavalyi év margójára-idei be (nem) tartható igéretek

• Hat abszint az már nekem is sok. Pláne, hogy utólag kiderül, nem is abszint az abszint, hanem ánizs aromával készült alkohol, ami már az első pohárka után is furcsa ízű volt, gondoltam a sokadikra jobb lesz. Nem lett. Cserébe kifelé szétégette a nyelőcsövem. Tényleg. Ezután csakis és kizárólag a jól bevált, ismert üvegecske után fogok nyúlni. 
• A tél még mindig hideg és továbbra se szeretem. A panel kecónak annyi előnye van, hogy mindig meleg van és korlátlan a forróvízkészlet. Most visszasírom.
• A főiskola nem véletlenül váratott magára ilyen sokáig. Még mindig nem szeretem, a vizsgaidőszakot dettó.Eddig semmi olyat nem tanultam ami nélkül nem tudok élni. Remélhetőleg később ez változni fog. 
• A kalandozások a saját kecóból a bérelt hotel/motel/panziószobákban fognak történni, legalább nem fog feszélyezni, vajon olyan rend és tisztaság van, ami elvárt lenne (persze mi az elvárt, ugye)
• Tavalyi nyaralás kimaradt. Kell. Hiányzik. Remélhetőleg idén lesz. 
• Még mindig nem szeretem, ha idegenek ölelgetnek. 
• A miniszoknya egyre rövidebb, a csizma szára egyre hosszabb...mi jön még????
• A szabikat sokkal jobban kell beosztani. Gondolni kell a rohadt vizsgákra is. Bassszameeeeeeeeeg.
• Több kaland, hosszabb farokmérettel megáldott prédák, lehetőleg csakis és kizárólag jóóóóó élmények. 
• Összeszedni a gondolatokat, a régit végre átmásolni ide, levelekre válaszolni, magánéletet szebben és jobban élni, a játékszereket újra elővenni és használni (némelyhez mondjuk nem kell feltétlenül Kedves jelenléte :D)
• Most már tényleg elmenni mozogni és végigcsinálni. Nyára kurva jó alakot kell összehozni, végül is az a bizonyos fehér ruha nem sok mindent fog  takarni. 
• Továbbra is boldog lenni!

2013

Ebben az évben is együtt, veletek! Boldogabb Új Évet