Nehéz dolog őszintének lenni. Gondolom én, bár én önön magamat őszinte embernek tartom. Kissé nyersnek, pikírtnek, de őszintének. Nem értem azokat, akik inkább hazudnak, mismásolnak, köntörfalaznak.
Nem értem azokat a férfiakat se, akik a feleségükre/barátnőjükre hárítják a felelősséget, nem kommunikálnak, nem beszélik meg a problémáikat, vágyaikat, elképzelésüket inkább máshol keresik a megoldást. Mert könnyebb. Egyszerűbb.
A férfiak állítása szerint (általánosítok, bocsi), a nők prűdek. Illetve a nőik azok.
Kérdem én, akkor miért nem oldják fel inkább a gátlásokat, finoman, apránként, hogy ne máshol keljen keresni a boldogságot? Akarom mondani, a farkuk boldogságát. Mert tök egyszerűbb, tényleg azt mondani, hogy az asszony így, az asszony úgy, finnyás, meg minden, de kéremszépen, miért nem otthon próbálunk megoldást találni?Ja, persze...mert dolgozni kell...egy jól működő kapcsolaton dolgozni kell mindig és mindenkor, főleg ha a kezdeti hév, rózsaszín köd már eltűnni látszik.
Mindkét félnek tenni kell azért, hogy működjön.
Mert hajlamos mindkét fél elkényelmesedni, felvenni képletesen és tapinthatóan a mackónacit (nálam is ott figyel, de azért ott vannak a szexis kellékek ), heti egyszer, takaró alatt, pontban nyolckor, mert megszokták (brrr...na ez még nincs). Miért kell a megszokásba taszítani egy jól működő kapcsolatot? Miért kell a béka segge alá lökni azt, ami egyébként előtte működött? Nem kell nagy erőfeszítés, nem kell extra nagy és drága dolgokra gondolni. Csak egy csipet izgalom, egy extra kellék, egy szép cipő, érdekes kiegészítő, bókok, jelzések, őszinteség, hogy ki mit hogyan szeretne.
Dolgozni kell a kapcsolaton. Nem a másikat okolni, nem a másikban hibát keresni. Lehet, hogy az asszony azért nem szereti az orált, mert a férje/pasija farka nem épp étvágygerjesztő. Vagy mert durván csinálja. Azért nézi meg a helyes kiscsajt a pasi, mert csinosan öltözködik és ad magára. Nem kell hetente fodrászhoz, kozmetikushoz járni, de nem árt levakarni a lekopott körömlakkot és hajat mosni. Olykor feldobni némi sminket. A sarokba rúgni a macinacit és felvenni egy fűzőt tűsarkúval és elcsábítani a férfit. A férfinak pedig nem ártana felállni a tv/gép/ munka elől és udvarolni. Megborotválkozni. Randira hívni, virágot venni. Bókolni. Bókolni, hogy milyen szép a nő, jól áll rajta ez vagy az, jó az illata.
Nem ujjal mutogatni, fröcsögni és okokat keresni. És akkor talán, újra boldogok lehetnek.
- és hálát adok az égnek, hogy Kedvessel, mi ketten kurva jól megvagyunk és mindent meg tudunk beszélni és még mindig ugyanúgy kívánjuk egymást :) igaz, keményen meg kell dolgozni ezért, de megéri
