Annyira furcsa most minden, ott van a várakozás, a változás a levegőben. Ha tudnám az álmaim jelentését, talán előre sejteném mit hoz a jövő.
Jön a hideg. Érzem a csontjaimban, érzem az öltözködésemben. Előkerülnek a harisnyák, a szoknyák, a ruhák. Újra előkerülnek az élénk, erős színű rúzsok és a vakítóan fehér bőr. Mennyire más mint nyáron! Akkor inkább vászonnadrág és kényelmes darabok. Szoknya, ruha is csak hosszú. Csak a kar, a hát, vagy a dekoltázs szabad. A láb nem. Nem mutogatjuk a hófehér virgácsokat. Nem azért mert szégyenlem. Egyszerűen így kényelmes.
A két véglet ez a két időszak. Megmutatni, eltakarni, felfedni és kiemelni. Fázósan beleburkolózni valami vastag, puhe-puha pulcsiba vagy méteres sálba,járás közben táncol a rakottszoknya, s sebesen villan boka. Sietek, rohanok. Vagy csak én vagyok lassú és körülöttem rohan mindenki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése