Sötétvörös a fal színe, fekete kovácsoltvas a hatalmas az ágy, vörös matraccal, hatalmas tükör van az ággyal szemben; mindent tökéletes megmutat.
Sarokban jókora kárpitos karosszék, nehéz, tömör falábak és masszív karfa. Tetszik. Tekintetem oda-odatévedt, akárcsak a tükörre és amit benne látok, még ha lassan szétcsúszik a kép. Talpam alatt először süppedős vörös szőnyeg, aztán fenekem alatt az ugyanolyan színű lepedő.
Ruhák szerteszét, nem bánom, nem kellenek. Csak útban lennének.
Szemem villan, sajátos mosolyomon keresztül nézem minden mozdulatát. Behúzom a hasam, érzem, hogy a vágytól megdermed a mellbimbóm; kemény kis kavicsokká válnak, és nem a hidegtől.
Kicsatolja a szíjat, a barna bőr néhány szívdobbanásnyi idő után csattan a fehér húsomon. Szeme játékos tűzben ég. Akarom.
Hergel, tüzel, játszik velem. Én meg vele. Visszavágok, nem adom könnyen magam, de szereti ezt, élvezi.
Megharapom, finoman, figyelmeztetően, újra meg újra, ahányszor kicsit erősebb a fájdalom. Nevet a szemem, közben már vibrálok, lüktetek a játszmánktól…ujjai bennem, cuppog a hús, én pedig ahogy megtalálom a hangom, úgy is veszítem el, beszorul a levegő és máris végigszalad rajtam az orgazmus édes-éles íze. Aztán jön a következő és következő. Leszorít, nem fáj, csak figyelmeztet, de nem bírok magammal, küzdök széles mosollyal, ajkam harapva, tocsogó, forró puncival, veszettül kívánósan, szukásan
…akarom…
Ő pedig néz, gyönyörködik bennem. Élvezem, lubickolok tekintetében.
Kezembe fogom, egyszerre játszik a szám, a nyelvem, a fogam. Ujjaim markolják, szorítják, élvezem, ahogy élvezi, amit csinálok, megremeg, légzése néhol kapkodó, néhol pedig egészen belassul. Játszom. Lassú kör ez, kiélvezhetem minden percét, ízét, tapintását. Falom, habzsolom, mohó vágy uralkodik el rajtam, torkomig tolom, szívom, harapdálom, táncol a nyelvem, ajkam rajta, játszom a magam és az ő élvezete kedvéért, de nem tudom, vajon melyik az erősebb…
Csorog a nyálam, végig merevségén, hogy aztán tovább folytassa útját a combára, onnan pedig a vörös lepedőre. Mosolygok, elégedetten, kielégülten. Csípőm még mindig jár a gyönyörtől, légzésem kapkodó, szemfestéken elkenődve, arcom kipirulva… látom magamat a tükörben; vágy, éhség, kielégültség, játékosság néz velem farkasszemet…felizgat a látvány…s játszom tovább…
Elégedetten dorombolok, íze a számban, finoman cirógatom. Kezdek fázni. Libabőr szánkázik rajtam. Ujjai finoman érintenek, hangja izgató, hergelő.
Hasamon fekszem, fehér fenekem rózsás – vöröses, hangom rekedt a vágytól, szemem összehúzom, vállam fölött nézek fel rá. Várok. Aztán nyögök, lecsap a pálca, maró fájdalom, édes lüktetés, dac villan fel bennem, szám elnyílik, szisszenek, nyöszörgök, morgok, egyik-másik kevésbé édes, lihegek, várok, élvezem amíg jó, aztán amikor kezd sok lenni, hangom csattan, erős. Elég.
Abbahagyja.
Tenyere cirógat. Tükörben nézem magunk. Elmosódott alakok, nem tudom, hogy azért, mert a gyönyör még táncol bennem és a látás még nehéz, vagy mert álom csupán az egész.
Mint egy macska. Elnyúlva dorombolok, dünnyögök az elégedettségtől és a jóllakottságtól. evésbé édes, lihegek, várok, élvezem amíg jó, aztán amikor kezd sok lenni, hangom csattan, erős. Elég.
Abbahagyja.
Tenyere cirógat. Tükörben nézem magunk. Elmosódott alakok, nem tudom, hogy azért, mert a gyönyör még táncol bennem és a látás még nehéz, vagy mert álom csupán az egész.
Mint egy macska. Elnyúlva dorombolok, dünnyögök az elégedettségtől és a jóllakottságtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése