Látvány

Kigombolja a kabátom. 

Lubickolok a vágyában, élvezem, ahogy rám néz. Ahogy hozzám nyúl. Ujjai nedvemben fürdenek, tocsogok a vágyban. A szoknya rövid, épp csak felhatja. Gyönyörködik bennem. Élvezem. Kiélvezem, mert ő aztán mindennek megadja a módját. Még a gyönyörködésnek is. Aztán hozzámér. 

Szinte azonnal kicsal a vörösre rúzsozott számból egy hangos nyögést. Megfordít, megragad, hogy jól láthatóak legyünk a tükörben. 

Tetszik a látvány, de még jobban tetszik amit érzek. 

Belém hatol. 

Szűk vagyok, piszkosul szűk. Pokolian jó érzés, ahogy bennem van, gyakorlatilag azonnal kicsalja ajkaim közül a mocskos szavakat. Megremegek. Kinn is, benn is. Ráfogok, rámarkolok. Titokizmaim mozognak, játszanak vele. Megremeg bennem a farka, mire halkan kuncogni kezdek. Aztán felsóhajtok. Markolja a csípőm, oda-odapillant a tükörképünkre. Tetszik neki amit lát...helyes... aztán felszisszenek, de a jótól. A kibaszott jótól, amit érzek, összerándulok...kapaszkodnom kell; kevés vagyok, a lábam lassan nem tart meg...basszus...zsong a testem az ezerízű érzésektől; ujjak a bőrömön, csókja a nyakamon, vállamon, farka mélyen bennem, miközben újra és újra belém löki magát, én pedig csak a lehunyt pilláim alól, épphogy csak felfogom mint látok...

Térdelek előtte. Oldalra pillantok, kibaszott szexis látvány tárul elém. Tetszik. Felizgat, felajz. 

Testemet megfeszíti a vágy, bőröm bizsereg, kipirul. Kidugom a nyelvem, finoman cirógatom a farkát. Felnyög. Tetszik a hangja, újabbat és újabbat akarok kicsalni belőle. Bekapom. Lassan, aztán gyorsan. Mélyen és hevesen, aztán megint csak leheltnyi érintés. Játszom. Hergelem. Húzom. Folyik a nyálam, lecsöppen a szőnyegre. Fogja a hajam, beletúr a kezével. Közel húz magához. Hagyom. 

Megfeszülök. Ellazulok. Élvezem. Piszkosul élvezem, mert látom, hogy teljesen bezsong a látványomtól, amit a tükörben lát. Aztán újra csak minket néz, aztán vissza a tükörre. Körbe-körbe mozog a nyelvem, ha műsort akar, műsort kap. 

Szopom, mohón, gyorsan, aztán lassan, kényeztetőn. Aztán újrakezdem, váltogatva, figyelve a reakcióit. Élvezem. Nagyon is. Kapkodom a levegőt, széttárom a csípőm. Kívánom. Akarom. Nagyon is. Játszik a nyelvem, föl és le, körbe, alulról fölfelé, aztán föntről le. Beszívom, fogaimmal finomat harapdálom, aztán újra szopom, habzsolom, kezem segít, vagy éppen csak fogja, ujjaimmal közrefogom, aztán a nyelvem jön megint, majd az ajkam...kikészítem. Amennyire csak lehet. Édes kín.  

Megfeszül. Mosolygok. 

Nyelek. Sokat. 

Kapaszkodok és szavakat keresek. Csak ismételni tudom magam. Állatias nyögések törtnek ki belőlem, folyik a könnyem, remeg a lábam. Szétfolytam, szétestem az orgazmustól, amit okozott. Hajam szerteszét, kibomlott, szétterülve a matracon. Markolom a mellem, csipkedem, morzsolom a mellbimbóm. Telhetetlen vagyok, akarom még. Újra és újra. Megfordít. Mondhatni hajtogat, olyan állapotban vagyok. Pakol, irányít, megtart. Engedelmesen követem, nem ellenkezek. Nincs erőm. Csupa ösztönösség vagyok. Nyers, őszinte vágy. Akarom. Azonnal. Erősen belém hatol én pedig felnyüszítek. Titokizmom dolgozik helyettem, fejem lehajtva, fenekem feltolva, remegő térdekkel próbálom tartani magam, miközben dug. Nyögök. Mellette nem tudok csendben maradni. Igaz, nem is akarok. Túl jó...piszkosul jó. 

Fordítja a csípőm, pakolja, helyezi a lábam. Nézek rá, alig látok, csak érzékelem. Markolom, kapaszkodom belé, a hátába, vállába, csípőjébe,  a takaróba, amit meg tudok ragadni, fogni. Kapaszkodnom kell. Lüktetek, zihálok, túl sok, de mégis kell...ne hagyd abba...még...még...nem akarom abbahagyni. 

Játszom a farkával. Semmi finomkodás. Enyém. Hevesen, vadul, lassítok néha, inkább csak a magam kedvéért. Élvezkedik a látványban, amíg a kéjtől le nem kell hunynia a szemét. Végigfolyik a nyálam a farkán, egészen a golyókig. Tetszik. Mosolyogva nézek rá. Tekintetemmel fogva tartom az övét. Nézd csak...tetszik?Tudom, hogy imádod, ahogy szopok... Élvezd...

Nyelvemen érzem az ízét. A bőrének tapintását. Lüktet az ujjaim között, a szorosra zárt ajkaim között, a nyelvemen, a számban. Mindenem érzékeny, minden érzékem jelen van, felerősít mindent. Már attól felizgulok, ha a játszhatok vele. Most, hogy ilyen állapotban vagyok...olaj a tűzre látni, mennyire is élvezi...

Fogja a lábam, ujjaival izgatja a csiklóm. Azt akarja, hogy elélvezzek majd miközben dug. Akarom. Piszkosul. Viszont már túlhúzott, felhúzott állapotban vagyok. Édes állapot, pöccre induló, mindentől remegő, kibaszott jó állapot. Lubickolok a gyönyörben, de élvezni vágyom. Sürgető, szinte kínzó ez az érzés. Pár évvel ezelőtt még szégyenlős lettem volna. Lehet, magamhoz sem nyúltam volna, hogy enyhítsem ezt a kínzó éhséget. Mostanra minden vagyok, csak gátlásos nem. (na jó még olykor előfordul).. Kezem átveszi a keze helyét, cserébe megmarkolja az érintésére sóvárgó mellem. Felnyögök, mert így könnyebb lesz...és tudja mi kell nekem, máris morzsolgatni kezdi, miközben változtat a lökése ritmusán. Megtalálom a ritmusom, megtalálom a vágyam pontját. Másabb. Magamnak másabb. Mélyebb. Olykor nem, de most mélyebb. Élesebb, hevesebb. Rátalálok a ritmusomra, vágyom az orgazmusra, ami elszívja majd belőlem ezt az oltári feszültséget. Elélvezni akarok, miközben bennem van a farka. Érzem, hogy közeleg az édes megkönnyebbülés...lassabban és mélyebben jár bennem, figyel rám, miközben kezdek megfeszülni, gyorsulni...aztán felrobbanok...

Elengedem magam, szétesek végképp, tartania kell, masszívan fogni, mert már egyáltalán nem vagyok ura a testemnek. 

Az orgazmus szétárad bennem, robban, szétfeszít, elfolyósít. Kinn markolom a paplant, odabenn markolom a farkát. Felnyög, felgyorsul, vele mozgok, nyögök, csak nyögök, befogadom, megragadom, nem engedem. Gyorsulunk. Érzem, hogy közel jár, ettől valahogy bennem is megváltozik valami, kellemesen bizsergető érzés...vágyom az élvezésére, akarom, kívánom...

Csak nézem, elmosódott sminkkel, kipirult bőrrel, szétzilált hajjal. Tekereg, kanyarog körülöttem, egyik hosszú tincsre ráfeküdtem, nehéz a mozgás. Kuncogok.  Megnézem magam a tükörben; kielégült hófehér bőrű nő fekszik a fekete huzatú takarón. Tetszik a kontraszt. Rúzsomnak nyoma sincs, ajkam mégis telt, vöröslő, vérbő. Lábam még remeg. Libabőr szánkázik rajtam, fázni kezdek. Hasra fordulok. Tetszik a kerek ívem; csípőm, fenekem. 

Aztán megmozdulok és öltözni kezdek. Mosolygó tekintettel, kielégülten méregetem. Akárcsak ő engem.