Merülés

Be van kötve a szemem. Izgatottan várok, kekec mosollyal a számon. Azzal a bizonyossal. 

Mögém lép, leveszi a kabátom, hallom, hogy felakasztja, aztán beljebb húz. Leültet. 

Várok. A vágy fellobban bennem, még csak pici lángocska, de ismerem magam…lesz itt még tűzvihar. 

Nem félek. Kivárok. Türelmesen. Izgatottan. Talán…kicsit félve is. De édes ennek is az íze. 

Finoman ér hozzám, cirógat, ízlel az ujjbegyeivel. Nem kell nagyon felizgatnia; nedves vagyok már, érzem a combjaim között vágyam nedvét. Jó érzés, ahogy megfog, megragad; érintésében benne van minden, amire épp szükségem van. Megcsókol én pedig el-el húzom a szám, aztán megharapom az ajkát; hergelem-húzom, felkínálom az ajkam, aztán kicsit elhúzódom…aztán megérzem benne a fellobbanó nyers erőt. Erre vártam. Libabőr szánkázik a testemen…kéjes érzés…felizgat. Mellbimbóim kemény kavicsokként döfik át a ruhám anyagát. Fűző acélmerevítői feszülnek a bordáimnak, szorítják belém a szuszt. Szeretem ezt az érzés…érzem a testemet, a bőrömet, érzem magamat. Kapkodom a levegőt, halkan, vágytól nehezen…szinte már türelmetlenül. 

Széttárt combjaim között van. Tejfehér bőr és fekete csipke találkozását cirógatja. Hátam megfeszül, lehuny-letakart a szemem, mégis látok. Lehúzza a csizmám, végigsimít a combjaimon. Aztán megérzem a száját, felnyögök. Felhúz, felállok, és még akkor is csukva van a szemem, amikor leveszi a kendőt. 

Kivárok. Levetkőztet, tekintetével simogat. Tetszik az, amit sugall a szeme. Megfog, megragad, irányít.  Ellenállok, kitérek előle. Vágyom a kezére, ujjai szorítására. 

Kemény. Erős. Határozott. Irányít. Hagyom. 

Szinte összecsapunk. Érzem benne azt az erőt, energiát, amit nagyon szeretek. Felajz, feltüzel. Tocsogok, lüktetek. Finom a csókja, tetszik. Fogaim közé veszem az ajkát; mosolyog közben a szám. Húzom-hergelem, mert ezt akarom. Őt akarom.

Kezdenek összefolyni a képek, az ingerek pedig élesebbé, intenzívebbé válnak. Vágyam tetőponton, bugyog bennem, kirobbanni készül. Kicsit visszafogom, még egy kicsit, egy picit józan akarok maradni még. Aztán megérzem magamban: ezernyi jó cikázik végig rajtam; összerándulok, megremegek. Game over. 

Zene szól, nem ismerem. Talán nem is fogom fel. Van. Nyögéseim, sóhajaim hangosabbak. Tenyere csattan a combomon, fenekemen, fogai kóstolják a bőröm. Aztán csípős bőr, édes fájdalom, borzongató gyönyör hullámzik végig rajtam. Remegek, vonaglok a mindent elborító jótól és én csak mohón, zabolázatlanul nyelem, falom. Többet akarok. Még többet.  

Karmolni, markolni vágyom, kapaszkodó kell, érezni akarom a kemény húst a tenyerem alatt…de csak kapaszkodom, széttárt combjaim közé veszem, megragadom a csípőjét, derekát, magamhoz húzom, magamba húzom. Nem tudom kinyitni a szemem, de nem is akarom. Sokadik hullám szalad végig rajtam, beharapom ajkam, és robbanok. Megint.

Keményen lovagolom. A magam gyönyöre érdekel, kell az újabb és újabb…megfeszülök, elernyedek, kapaszkodó kell…felsikoltok…aztán elvesztem a fejem. Végig szántok a bőrén, nem tudok már uralkodni magamon, fékevesztett vágy árad végig rajtam, csak az érzés érdekel, amit a farka okoz bennem…titokizmaim fogják-szorítják, önálló életet élnek…már nem uralom a testem…már nincsen kontroll…szétesve vágtatok…nem érdekel semmi és senki…

Keményen dug, én pedig ezt akarom. Így akarom. Érzem a testem mélyén, húsomban, forróságomban. Megfeszülnek az izmaim, aztán mintha cseppfolyóssá válnék. Újra meg újra… ezt teszi velem amióta beléptem az ajtón és hozzám ért. Jól beszéli a testem nyelvét, én pedig megnyílok, befogadom. Nem kímél, mozdulatai erősek, kemények. 

Elolvadok. Beleolvadok.  Aztán megfeszülök. Elernyedek, megremegek. Hangos vagyok…levedlettem a korlátaimat, ilyen vagyok. 

Lubickolok benne, lebegek a gyönyör és kielégültség hullámain, teljesen ellazulva, felengedve. Mosolygok rá. Megnyalom a szám, figyelem félig lehunyt pilláim alól minden mozdulatát. Nézem és látom Őt. Azt hiszem, Ő is engem.