érzés

Nem tudnám megmondani pontosan, hogy miért is. Az érzés olyan, mint amikor bizsereg kezünk, hogy megérintsünk valamit, aztán amikor megkapjuk...mmmm...mennyei.

Biztos van érzelmi oka, hogy ilyen érzést vált ki minden alkalommal a számban, amikor benne van a farka. Most is így volt.

Ízek robbantak a számban, amikor a a nyelvemet végigfuttattam a kemény húson. Az érzés, hogy a számba vegyem olyan erős volt...mmm...istenem...nem tudtam ellenállni. A muszáj, a kell, a vágy, minden ami körülölelt, beburkolt arra sarkalt, hogy a számba érezzem. Kellett. Akartam. Az ízét. A formáját. A húsa keménységét és forróságát. A szám bizsergett, vágyakozott, mintha egy csókra várt volna. 

Biztos érzelmi oka van, hogy szeretem a farkát. Azt, amit a farka művel a számmal..mmmm...olyan jó érzés. 

Élveztem, hogy azt csinálhattam, amit akartam. Nyelvemmel, ajkammal, fogammal, kezemmel játszva, hergelve...addig, amíg már nem tudta merre és hol van, csak az érzések vannak már, ő meg én...éreztem, ahogy lüktetni kezdett a számban, még jobban megduzzad, nagyobb lesz, én pedig lehunyt szemmel élveztem, nem akartam elengedni, nem akartam tovább húzni és mégis arra vágyom, hogy élvezzen és élvezzen, mert szeretem, amikor elveszíti a lába alól a talajt...annyira jó...ujjaimat legszívesebben belevájnám a combjába, de nem tehettem.

Szeretek szopni. Nagyon is. Legfőképpen őt. Elmondhatatlanul jó érzés amikor a számba vehetem. Arcomat nekidörgölőm a farkának, megjelölöm őt és megjelölöm magam. Az enyém. Szinte szerelemmel szeretem a farkát. Imádom a tenyerembe fogni, megérinteni, érezni a selymességét, keménységét. Mindenét.