Néha a vágy sokkal erősebb, mint a józan ész. Valahol, mélyen legbelül érzem, nem feltétlenül helyes az a fajta vágy, de mégis ott van, kellemesen bizsergető, de ott van az a furcsa szájíz, hogy nem helyes, nem szabad.

Amikor a kémia működik, nagyon is, de a józan ész megállásra késztet. Nem vagyunk állatok, hogy az ösztöneink szerint cselekedjünk. Pedig néha olyan jó lenne. Mert csak a vágyról van szó, semmi többről. Elvárások, komplikációktól mentes cselekedetről, engedelmeskedve a kémiának, a kíváncsiságnak, hogy milyen lehet. Kíváncsiság, hogy milyen lehet az íze, miként reagál egy-egy érintésre, milyen lenne elmerülni benne, belekóstolni, feloldódni...semmi több. 

A vágy, olykor nagyon erős. Nincs nyoma érzelemnek, ha van is, pusztán csak annyi, amit alapból a vágy megjelenése előtt keltett  bennem. Kíváncsiság. Kémia. Hallgatni a lényem állatias, ösztönös részére. Semmi egyéb, csak az a fránya, ösztönös, mélyről fakadt vágy. 

Néha ott van, néha csendben hallgat. Nem több, mint ami.. Csak vágy.