Basznék(szó szerint) Szóval baszok tanulni, pedig kellene. Valahogy addig eljutok, hogy elolvasom és kész. Az istennek se akar rögzülni. Persze az is lehet a baj, hogy mint mindig az utolsó pillanatra hagyom, de mivel...huhhh...kurva régen kellett bármit is megtanulnom, így valahogy azt is elfelejtettem, hogy hogyan kell tanulni. Igazából egy fergeteges kufirc -szerintem- felrázná az agysejtjeimet (vagy nem), engem viszont biztosan, ha nem kopogtatott volna be a vérnéni. Ami valljuk be, nem baj, de most igen, mert lenne mit bepótolnunk, jócskán.
Szar az idő, szar a kedvem, szarul is vagyok, és most szar alaknak is tartom maga, hogy ahelyett, hogy valahogy próbálnám magamba erőltetni a tananyagot inkább pötyörészek.
És jövőhéten ugyancsak vizsgára tanulás.
Mondtam én, hogy baromira nem kell ez nekem. És mégis csinálom.
Tuti fejlövés.
Ez lesz az első megmérettetés... a diploma csak 10%-ban szól az észről, a többi 90% az akaraterő és az önfegyelem próbája. Oda tudod-e magad tenni félévenként másfél-két hónapra reggeltől éjszakáig a tankönyv elé 3-5 éven át?
VálaszTörlésBizonyítsd be, hogy igen.
Nem tudom, mert teljes műszakban dolgozom. Így az, amit az órákon megjegyzek és/vagy amit a vizsga előtt egy-két napban tanulok, azt marad meg. Ennyi jut. Nem azért mert nem akarok, hanem mert hiába tanulnék rá egy hétig, a harmadik napon már szelektálna az agyam. Nem célom, hogy kitűnő legyek, sosem voltam az, eztán se fogok. Majd, amit majd hasznosítani, használni tudok, az lesz a tudásom mércéje. Nem fogok tölteléktárgyakat a fejembe tömni, aminek nincs értelme. Az, ami effektíve majd a szakmámhoz kell, nna azt igen, ott már ne lesz mese. De ott is lesz szelektálás, mert egy részt már tanultam azokat, amiből végül diplomám lesz (egyszer), másrészt ha adott a kreativíóitás, a szabad cselekedet, akarat, akkor nem lesz probléma. Most pedig megyek és befejezem a kávém és megmozdulok.
VálaszTörlés