Néha eszembe jut, hogy milyen jó lenne egy Férfi háremet tartani. Lenne kis farkú, nagy farkú, vékony, vastag, persze mindegyik szép lenne a maga nemében. Mikor mihez lenne kedvem, melyiket hova dugjam. Ilyenkor persze nem gondolok bele abba, hogy azért ennyi pasival együtt élni (?) nem lenne leányálom, de persze az is megoldás, ha a telefonkönyvben megkeresem azt, amelyikhez épp kedvem van és felhívom. Persze ez így jól hangzik. Fél óra múlva itt és itt. Én meg Ő, vagy én meg Ők. Mert hát lehet, hogy kettőhöz (háromhoz?) lenne étvágyam. Szépen hangzik így leírva. Még kimondva is. És akkor nem is gondoltam tovább, nem gondoltam bele a nyűgökbe, a balhékba, a hisztikbe, féltékenykedésekbe. Nem tudom, hogy a Férfiak hogy élik meg, ha csak a farkuk kell a Nőnek. Nem kell, hogy trécseljünk. Még az se mondom, hogy csábítson el újra és újra, kivéve mondjuk ha arra kérem. Vajon vannak ilyen Férfiak?
Mert ilyen Nők vannak. Csettint a Férfi és a Nő megy. Mert ez a dolga, ezért van...? Vajon fordítva is működne?Vagy sérülne az ego?Mert őszinte lennék, nem tagadnám, hogy csak Ő lenne. Vagy nem kellene? Vagy mégis?
Pedig olyan perverznek hangzik: felhívom ezt, vagy azt, mikor mihez van kedvem. Feljön, megdug vagy leszopom, épp mihez van kedvem. Ott lenne Kedves is, vagy nem, épp mihez van kedvem (na jó, kedvünk) Elcsábítom, vagy a tárgyra térek, épp mihez van kedvem. Vagy épp aznap Ő dönt mit akar tőlem, de csak azért, mert épp ahhoz van kedvem. Játékszer lenne, ahogy én, Neki, Nekik. Mikor hogy...mikor milyen vágy vezérel, mikor milyen farokhoz lenne kedvem. Mert más-más méret, más-más érzés, erősebb, intenzívebb, vagy éppen kényelmesebb. Valamelyik a popsiba, valamelyik a számba. Valamelyik a punciba. Vagy épp ez is meg az is. Mert olykor lehetek mohó is. Nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése