Az utóbbi pár napban egy olyan férfival beszélgetek, aki a BDSM világban mozog. Érdekes. Megmozgat bennem valami provokatív, játékos ént. Tetszik.
Beszélgetéseink nagy része mint valami hatalmi harc lenne. Tisztában van azzal, hogy nem vagyok alárendelt, én pedig azzal, hogy semmi pénzért nem adja át az "ostort" a kezembe. Mégis van valami izgató a kommunikációnkban, ami miatt elég sokszor gondolok rá. Nem vagyok az a típus aki meg tud illetve meg akar alázkodni. Mégis ott van bennem az a kekeckedős Jade, hogy mi lenne, ha egyszer, csak egy kicsit hagynám, hogy az alázat kicsírázzon bennem. Egy icipicit. A játék kedvéért.
Arra is kíváncsi vagyok, hogy hajlandó-e lenne az én játékszabályaim szerint játszani. Belelegyezne-e abba, amit kínálok és nem többet kérni, követelni.
Nem vetem meg a fájdalom érzését. Persze műveletlenség és ostobaság lenne, ha a BDSM-et csupáncsak a fájdalommal kötném össze. Nem erről szól. Mégis a fájdalommal kötöm össze. Csak annyival, amennyire szükségem van. Szó sincs a szürke ötven... és hasonszőrű társairól.
Elképelem, ahogy ülünk egymással szemben. Ő tegez én pedig magázom Őt. Szeretem ezt a játékot. Van ebben valami sötét, buja, provokatív...mmm....szeretném, ha így kommunikálnánk egymással. Nem tudom miről és nem tudom hogyan.
Kíváncsi vagyok. Nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése