2014. október 15., szerda

Mert megérdemlem...

Kérdéseket tett fel. Nagyon sokat. Pillanatok alatt vette át az irányítást, én pedig provokatív mosollyal nyugtáztam. Hát legyen. Az egész olyan interjú - szerű volt, de mégsem. Arcomból, mozdulataimból, tekintetemből olvasott. Hangja csattant, erőteljesen vezette a beszélgetést, engem. 
Hátradőltem, keresztbe tett lábbal. Játék az játék. 
Magázódtunk. 
Úgy hámozta le lényem rétegeit, szinte fel se tűnt, olyan természetesnek hatott.
Nem volt bennem félelem. Dac, pikírtség viszont annál inkább. volt, hogy feleseltem, visszavágtam, provokáltam. Úgy éreztem, igen ez kell most nekem. Erre vágyom. 

Felhajtotta a ruhám miközben megtámaszkodtam egy jókora fotel támlájában. Tudtam mi fog következni mégis provokáltam, megtépkedtem az oroszlán bajszát. 
Tenyere nagyot csattant a hófehér seggemen. Nem finomkodott. Majd még egy és még egy. Én tudtam mi lesz ennek a következménye, ő nem. Fájt, de mégsem. Éreztem, hogy a finom, vékony bőr, a felhevült hús, bizsereg, lassan égni kezd, majd sajogni. Nem számoltam mennyit ütött az egyik, majd a másik oldalra. Nem kérte én pedig nem éreztem szükségét. Az érzésre figyeltem. Magamra, a reakcióimra, a testem jelzésére. 
Lebiggyesztettem az ajkam, úgy fordultam felé, amikor abbahagyta. Épp csak a felsőtestemmel, hogy szabadon gyönyörködjön a művében. Felszisszent. Tudtam mit lát. Nem tudom kért-e bocsánatot, vagy csak sugallta, a pirosról szinte azonnal váltottam lilára egy-két helyen. Én már csak ilyen vagyok. Majd elmúlik. 

Kérdezgetett még egy kicsit. Válaszoltam. Nem volt rossz. Érdekes. Különös. Pozitív. 

A copfomba markolt és dugta a számat. Mosolyogtam. Pikírten, durcásan, mindentudóan. Ellenkeztem, majd engedtem, hogy irányítson. Egyszer így, egyszer úgy. Néha fenyegetően, épp csak leheletnyien megfogtam a farkát a fogammal, miközben a nyelvemmel simogattam. Tetszett neki. Provokáltam, kekeckedtem. Élvezettel játszottam, mert jól esett. Mert én akartam csinálni és úgy, ahogy nekem jól esik. Néha ellenálltam, amikor átvette az irányítást, néha pedig hagytam, hogy az legyen, amit ő akar. 

Hangosan élvezett el, miközben szorosan markolta a hajam. Másik kezével, szerintem fel se tűnt neki, cirógatta az arcom. Meghitten, kedvesen. Leültem a parkettára, miközben ő próbált fókuszálni. Kuncogni kezdtem. Oldalra biccentett  fejjel néztem fel rá. Elégedetten. 

   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése