Kezembe vettem. Lehunytam a szemem, hozzásimultam. Csak az érzésre koncentrálok; a keménységére, a forróságára, bőre kellemes tapintására. Orromat a mellkasának nyomom. Imádom az illatát. A bőre ízét a nyelvemen. A forróságot, amit áraszt. A vágyat.
Még ennyi idő után is hat rám.
Magas, úgyhogy erősen lábujjhegyre kell állnom, ha meg akarom csókolni. Sőt, ha a nyakát, válla érzékeny gödröcskéit szeretném nyelvem hegyével megkóstolni, sokkal inkább pipiskednem kell. És kapaszkodnom.
Tudom, hogy szereti. Megmarkolom és játszom vele. Lassan, komótosan, olykor szinte alig érintve. Másik kezemmel a golyóit cirógatom. Ujjaimmal megkeresve a bőre érzékeny részeit. Mint valami suttogás, alig érzékelhető. Aztán kicsit erőteljesebben. Gyorsabban. Ahogy a vágyam diktálja. Mert vágyom rá. Akarom.
Legszívesebben megkapnám a farkát, mohón habzsolva, fürge nyelvjátékkal, padlóra folyó nyállal. Érzem, lassan eljutok a "minden mindegy" állapotba. Nála ez egész könnyen megy. Lassítani próbál, én pedig nehezen uralkodom magamon. Kívánom. Akarom. Szopnám és falnám, hevesen, kiéhezetten, hogy aztán picit lelassuljak. Hogy csak a vágytól nehéz nyögésemet halljam, vérem dübörgését a fülemben, izmaim feszülését, nedvemet a két lábam között, aztán a bizsergető éhséget, a lüktetést, azt a zabolázatlan éhséget, amit kivált Ő belőlem.
Akarom.
Magamban.
A számban, a nyelvem hegyén. Vagy épp a torkomnál. A megdagadt ajkaim között, melyek bizseregnek, pezsegnek az érintése alatt. Az ujjaim között, melyek megmarkolják. Aztán a a csípőmnél és a combomnál, mely remeg a vágytól. Lejjebb.
Aztán bennem, mélyen.
Nyögni akarok, de csendben kell lennem. Hevesen mozdulnék, egyszerűen ezt hozza ki belőlem, de szűkösségem miatt nyugalomra int. Szorosan ölelem körbe, szinte kínzó neki, de nem tehetek róla. Ilyen vagyok. Szűk. Forró. Nedves. Feszes.
Aztán mohó. Falánk. Szinte nyüszítek a visszafojtott erőtől, vissza kell fognom magam. Pedig legszívesebben szabadjára engedném a vágyam. Koncentrálok.
Nyögök. Halkan. Pedig ez hangos lenne. Lehunyom a szemem, alig mozdulok. Pedig kitörnék. Vágtáznék.
Minden mozdulatában érzem a vágyat. Minden lélegzete, szívdobbanása az enyém. Elolvadok benne.
Akarom.
Még.
Fog, markol. Szorít. Elenged, aztán megtart. Játszik vele a titokizmom, akarva-akaratlanul. Szorít-elenged. Lélegzetem kapkod, szívem hevesen ver. Hangos lennék, de nem lehet. Mohó vagyok. Gyorsítok. Markol. Nem enged. Szorít. Szorítok.
Robbanok.
Szétesik a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése