Szeretek szopni. Élvezettel csinálom. Olykor csak a magam élvezetéért...úgy, ahogy én akarom. Gyorsan, lassan... kóstolgatva... kínozva...felkajzva, felhergelve...mert jó... mert élvezem. Mohón. Mert jó. Mert szeretem látni a szemében a kéjt. Az őszinte, nyers, állatias vágyat.
Felnézek néha rá, mosollyal az arcomon, vággyal a tekintetemben, akarom. Kívánom. Végignyalon, aljáról a végéig, lecsöppen a nyálam. Aztán falon tovább, mohón habzsolva, levegőtkapkodva, nyögve, felizgulva...érzem...tocsogok...remegek...
Körbe-körbe játszik rajta a nyelvem. Lassan, komótosan. Kínzón. Lehunyom a szemem, érzem az ízét a számban. Kicsit bekapom, aztán belelendülök. Mert jó. Mert ezt akarom. Én akarom. Számban érezni, kezembe fogni, leheletnyit harapdálni...finom...koncentrálnom kell... felnyögök...ő is...keze a tarkómon...nem markolják...csak ott tartja...érzem a vágyat...sürgetően...
Pörög a nyelvem. Föl-le, föl és le, nem tudok betelni. Ő sem velem. Érzem. Kíván. Nagyon. Minden mozdulata, rezdülése gátlástalan, heves vágytól sugárzik. Akar engem. Vagy csak a szám. Vagy többet. Mindegy is. A lényeg, a lényeg.
Játszom. Most épp a farkával a számmal. A nyelvemmel. Az ajkammal.
Mert élvezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése