Második napja fúrnak a fölöttünk lévő szinten(még el fog tartani egy idegig, de a lift előtt állva, hangosan, beígértem, hogy ha így folytatják beletöröm a fúrót a térdébe (copyright Kedves), jelentem változás nincs, ezzel párhuzamosan a szomszéd gyereke is folyamatosan bőg, igaz ő non-stop, hetek óta. Ez a kettő, plusz ennek együttese az, amit egyszerűen nem tudok és nem is akarok elviselni. Nem megy. Az hogy a szomszéd eleve nem hagy aludni( se reggel, se délután, se este, tökmindegy mikor akarok, akarunk ledőlni) az már eleve egy jókora fekete pont, de mindig tudjuk mikor jön haza a férj, mert a biciklit a falhoz rögzítő láncot MINDIG a folyosó kövéhez vágja(?), majd elbabrál vele egy ideig, mondjuk egy olyan öt-tíz perc. Viszont a nagy kedvencem, amivel elérte az ősanya, hogy kieresszem a hangom, az az, hogy a másik kölyke (pipa vagyok, nnna) nem tudom milyen ötlettől vezérelve az ajtónkon próbálja ki az ökölzenét, frászt hozva rám, amikor alszom,vagy éppen álomittasan a kávémat kortyolom. Ezt előszeretettel kombinálja a csengő megnyomásával, amivel a plafonig ugrom (mert olyan a hangja). És még nevet. Beígértem, hogy eltöröm a kicsi gyerek kezét, mert ez már több a soknál, kéremszépen, van amit már nem tudok elviselni, századjára sem. Változás nincs.
Annyira szeretem a szomszédjaimat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése