Előrebocsátom, nagyon-nagyon-NAGYON gonosz sorok következnek. Vagyis olyandzsédesek(vagy jádés)
Meló, áll a sor, foglalkozom az A ügyféllel. Vagy inkább próbálok, mert negyedjére kérdezek meg tőle valamit, ő se ért engem én se őt, mert távolabb egy fiatal kölyök, B ügyfél (kölyök, mert olyan 20-22 éves, laza, én vagyok az istenkirály testtartás, viselkedés) telefonál, de olyan hangerővel, hogyaz már a bunkóság netovábbja. Rászólok egyszer, kétszer, sokadjára, nem figyel, hogy nem lehet telefonálni. Aztán eldurran az agyam. Emelt hangerő, kieresztett szép mély (ámbár nőies?) hang.
-Édesem, letennéd végre azt a kurva telefont?
-Miért? - szeme se rebben a stílusra. ja kérem, velük csak így lehet szót érteni?!?
-Különben letolom az egészet a torkodon. NEM-LEHET-AZ-ÜZLETBEN-TELEFONÁLNI! -szépen tagolva, lassan, artikulálva, hogy a gyengébbek is megértsék és közben mosolygok. Azzal a dögölnél meg már mosollyal.
-Ja. Nem láttam kiírva. - löki hanyagul.
-Kicsi, cuki matrica jelzi, ha valaki nem tudna OLVASNI. Szóval...?
Kölyök el, az ajtóig kap még hideget-meleget, de már nem tőlem. Nem értem mit nem lehet felfogni ezen. Amellett, hogy nem tudok az A ügyféllel dolgozni, baromira nem izgat senkinek se a magánélete, hogy mit csinált tegnap, aznap stb. Előbb-utóbb nem mondom, csak hozzájuk vágok valami nehezet. Már csak a célba dobó készségemen kell javítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése