Kegyetlen játék

Megütött.

Annyira meglepett, hogy a könnyem is kicsordult. A fájdalom helyét

azonban átvette a düh, a dac és a makacsság. csakazért sem fogok

könyörögni, rimánkodni, összeszorítottam a számat és csak néztem rá.

Tenyere nyomán sajgott a fenekem.

De én akartam. Az egész műsorra befizettem, úgyhogy végig kellett

csinálnom. Nem. Szó sincs muszájról, kellről. Semmi ilyenről nem volt

szó.

Hófehér lábamon fekete kötél szaladt végig, bevágott a bokámba és a

térdhajlatomba. Aztán a combomba, a vádlimban. bilincs vágott a fehér

csuklómba, miközben ujjaim a hát támláját markolták.

Lábaim széttárva, magasan a levegőben.

Egyre durvább volt, mintha kicsit mérges is lett volna rám, amiért

minduntalan összezártam a lábam, már amennyire tudtam, hogy védjem a

csiklómat a pálca csapásától, több kevesebb sikerrel. Sokadjára kötözte

meg a lábam,amit széttárt, hogy jobban hozzám férjem. A kötél bevágott,

dörzsölt és mégis izgatóan hatott.

Dühös volt.A pálca újra és újra lecsapott. Nem kímélt. Sajgott a puncim,

a mellem, a hasam, a vállam, a csípőm, mindenem. Nedvem végigfolyt

rajtam, rá a lepedőre.

Fájt.

És mégis jó volt.

Testem remegett, ahogy újra és újra megütött a pálcával, ahogy szitkozódva

próbáltam kitérni a következő ütések elől, s ami miatt erősebb és erősebb

ütéseket kaptam.

Én akartam.

Lábam a levegőben volt, kezem az ágytámlát markoltam, összeharapott ajkaimból

vér fakadt, miközben nyögve élveztem, ahogy nyal, majd amikor baszni kezdett.

Nyoma se volt finomkodásnak. Az ágyhoz szegezett és mélyen, nagyon mélyen

bennem járt. Az ágyhoz szegezett, nem kímélt egy pillanatra se. Nyögtem

és kiabáltam.

Felejthetetlen volt.

Durva volt és kíméletlen.

Én akartam.És megkaptam, amit akartam.

Megütött.

Annyira meglepett, hogy a könnyem is kicsordult. A fájdalom helyét azonban átvette a düh, a dac és a makacsság. csakazért sem fogok könyörögni, rimánkodni, összeszorítottam a számat és csak néztem rá.

Tenyere nyomán sajgott a fenekem.De én akartam. Az egész műsorra befizettem, úgyhogy végig kellett csinálnom. Nem. Szó sincs muszájról, kellről. Semmi ilyenről nem voltszó. Hófehér lábamon fekete kötél szaladt végig, bevágott a bokámba és a térdhajlatomba. Aztán a combomba, a vádlimban. bilincs vágott a fehér csuklómba, miközben ujjaim a hát támláját markolták. Lábaim széttárva, magasan a levegőben. Egyre durvább volt, mintha kicsit mérges is lett volna rám, amiért minduntalan összezártam a lábam, már amennyire tudtam, hogy védjem acsiklómat a pálca csapásától, több kevesebb sikerrel. Sokadjára kötözte meg a lábam,amit széttárt, hogy jobban hozzám férjem.

A kötél bevágott, dörzsölt és mégis izgatóan hatott. Dühös volt.A pálca újra és újra lecsapott. Nem kímélt. Sajgott a puncim,a mellem, a hasam, a vállam, a csípőm, mindenem. Nedvem végigfolyt rajtam, rá a lepedőre. Fájt.És mégis jó volt.

Testem remegett, ahogy újra és újra megütött a pálcával, ahogy szitkozódva próbáltam kitérni a következő ütések elől, s ami miatt erősebb és erősebb ütéseket kaptam. Én akartam.

Lábam a levegőben volt, kezem az ágytámlát markoltam, összeharapott ajkaimból vér fakadt, miközben nyögve élveztem, ahogy nyal, majd amikor baszni kezdett.Nyoma se volt finomkodásnak. Az ágyhoz szegezett és mélyen, nagyon mélyen bennem járt. Az ágyhoz szegezett, nem kímélt egy pillanatra se. Nyögtem és kiabáltam.

Felejthetetlen volt.
Durva volt és kíméletlen.

Én akartam.

És megkaptam, amit akartam.