Valahol mélyen legbelül tudom, hogy lassan, de biztosan Tavasz van. Érezni...hát...olykor érzem, viszont kevesebbszer, mint szeretném. Érzékeim úgy tűnik még félálomban vannak, és nem akaródzik felkelni, zsongani, vibrálni. Lassúnak érzem még magam, mint aki a csípőig érő vízben próbálna előre haladni. Megy, megy, de mehetne jobban is, morgok rajta.
Élvezem, ahogy süt a Nap, érzem, ahogy melegíti a sápadt hulla fehér bőrömet. Eldugtam a télikabátot, a csizma még marad, de már a nadrágot (brrr) is felváltotta a szoknya vagy a ruha. Vékony(abb), rövid, olykor sokat sejtető, olykor kihívóbb, mikor mihez van kedvem, hangulatom. Szeretem ezt a vedlési fázist, amikor egyre kevesebb ruhadarabot kell felvennem és még azokkal is tudok játszani, provokálni, ha úgy tartja kedvem, és miért ne tartaná úgy? Végre van értelme felöltözni, úgy, ahogy szeretnék, nem takarja hatalmas és vastag kabát, hogy utána takarja a melóba való blúz, póló, pulcsi, bármi.
Talán lassan, teljes egészében érezni fogom a Tavaszt.
Ébredezek, de még az álmosan nyújtózkodó fázisban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése