2019. december 13., péntek

-részlet-

Mosolyra húzza a száját, olykor néha beharapja, mintegy pótcselekvés. Kicsit féloldalas a mosolya, de pont ez az ami miatt is szeretik, ha mosolyog. 
Csillog a szeme, miközben nézi a másikat; kezével megtámasztja a fejét, ujjai finoman hozzáérnek az alsó ajkához,  ami nedves és hívogató. Csókra csábító. 

Fekete alapon csíkos mintás, feszes, vállat szabadon hagyó felsőt viselt, Jól láthatóan melltartó nélkül; mellbimbói meredten ágaskodtak, hol attól, hogy fázott, hol pedig attól, hogy felizgult. Mint most is...látható és tapintható a vágy, nyelve hegyével finoman megérinti az ajkát, mosolyog, izzik a tekintete, vibrál körülötte a levegő. 

Aztán...amikor az erős kéz végigsimít a combján; ujjak markolják meg a farmer alatt bújó izmot, felnyög. Aztán megrándul. Lehunyja szemét, szinte életre kell az arca. Szemtől-szemben, ül a Férfi ölében, az újabb és újabb simogatások, mozdulatok hatására kezdi elveszíteni a fejét. Falja-marja a másik száját, majd hátraszegett fejjel felnyög, akaratlan is felkínálva nyakának karcsú ívét, puha vállát a Férfinak, aki habozás nélkül lehel erősebb-finomabb csókokat oda...mindenhova. 

Míg táncra nem kél a teste és elveszíti a fonalat. 
Táncol-lüktet-pezseg. Összerándul. Remeg. Hangja halk, nyögései ezerjót mesélnek. Ujjai a kemény vállakat markolják; puncija mélyéig remeg attól, amit érez. Fürge nyelv, vagy éppen a mellbimbóját morzsoló ujjak csalnak ki újabb és újabb hangokat a szájából miközben mesél az arca. Vonásai tiszta, őszinte gyönyörről beszélnek; hazudni se tudna, de nem is akar. 

Simít a kéz. Markolnak az ujjak. Vagy éppen benne játszanak. 
Nyöszörög. Lábai lazulnak-feszülnek, szájából alig jönnek ki hangok. Mesél az arca, a Férfi csak nézi, olvas belőle. Talán túl sok mindent is, de lehet épp csak a felszínt.
Bármi lehet. 
Jár a kéz. Ujjak mozognak, másutt pedig fog-markol- karmol. Kell. Jár a kéz. Tenyér csattan, újabb nyögések. Mélyebbek, nyersebbek. Felszabadult, mélyről jövő, zsigeri, ösztönös. Szétesős. Újabb csattanás, aztán követi még pár. Édes fájdalom.  Újabb és újabb, már a gondolatok is kuszák. Jár a kéz. Simogat. Markol. Csúsztat, érint. 
Csattanás. Simít. Kapaszkodik. Megragad. Nyögés. Sóhaj. 
Basszameg. Szétesés. 
Csattanás. Csíp. Fáj. Kell. 
Még. Még. Több. Újabb. Következő. 
Jár a kéz, ver a szív, zakatol. Nyers vágy, őszinte gyönyör, ösztönösség. Akad a légzés, Sürgető mindenség, akarat, döntés. Jár a kéz. Lüktet a vágy, kapaszkodik a kéz, vibrál a test, táncol a csípő, hullámzik a test. Kisebb-nagyobb hullámokban jön a kéj, átcsap, szétszed, aztán visszahúzódik. Majd jön megint és megint. Mikor hogy. Lassabban, gyorsabban, vagy épp mindent elsöprő hevességgel.

Több kell, még több. Aztán elég. 
Vagy mégsem. 

Ébredés. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése