Hármas-játék

Van abban valami izgalmas, amikor tudod, hogy valami készül. Valami jó, valaki izgató, mégis a maga nemében talán új is. Mint mindig, most is valamilyen csavart viszek az öltözékembe. A ruha bordó, csipke. Alá is hasonló szín dukál.

Késő van, szombat este. Érzem, hogy lassan fellobban bennem a vágy; lassan indul el bennem, de ha kicsírázik és úgy istenigazából fellobban, akkor kő kövön nem marad…

Teljes a kiszolgálás. A meglepetés minden várakozást felülír. Tudom, hogy vissza kell fognom magam, lassúságra, visszafogottságra kell figyelnem; minden porcikámmal koncentrálok, hogy nehogy túl sok, túl intenzív legyek, ez most türelemjáték. De pont emiatt is különleges.

Hárman vagyunk. A levegőben sok minden lehet érezni, tapintani, pont emiatt is kell figyelni a másikra. Csak szépen lassan, olykor csak szemlélődni, figyelni kell. Belassulni, épphogy belekóstolni a vágyba, épphogycsak a felszínen lebegni, amíg mindenki teljesen elengedi magát.

Látom őket csókolózni és az egész szituáció olyan természetesnek hat. Olyan otthonos. Pedig ott vagyok én is. Csak akkor érek E-hez, amikor úgy érzem, lehet. Megvárom, hogy ő mozduljon először, legyen a kíváncsisága olyan erős, hogy meg merje tenni a következő lépést. Akkor érek hozzá először, amikor T. mohón a puncimnak esik és nyalni kezd. Veszett nehéz nem szétesni, nem elmerülni a kéjbe, hanem valamennyire józannal maradni, figyelni, felfogni, érzékelni. Az orgazmusom gyorsan jön. Szalad, vágtat, kéretlenül dörömböl, átcsap felettem a hulláma nekem pedig kapaszkodnom kell. E. keze ott van. Puha, finom, nőies kéz. Épp csak hozzámér, finoman, érzékien, lassan várakozón. Figyelnem kell rá, de nem esik nehezemre.

Nézem őket, gyönyörűek. Nem érzem betolakodónak magam, mégis egy pillanat töredékéig úgy érzem, nincs itt helyem. Aztán T. odahúz, megcsókol, jelzi, legyek igenis ott, mellettük, velük. Iszom a látványt. Élvezem, ahogy E egyre közelebb kerül az orgazmushoz. Tetszik a hangja, a sóhajtása, az, ahogy megfeszül, majd elernyed. Cirógatom, simogatom, épp csak annyira, hogy szokjon engem is. Szépen…lassan…

Aztán kezdenek felgyorsulni az események. Lélegzetek is kapkodóbbakká válnak. A levegőben tapintható a vágy. Tetszik. Szinte harapni lehet. A gátlások, félszek, kérdések valahol lemaradtak a történések során. Csak a gyönyör marad és mi hárman.

Hangosan felnyögök, amikor T nekiáll dugni. Kapaszkodnom kell. Kezdek szétesni. Túl sok, túl intenzív, de nem akarom visszafogni magam. Most már nem. E hozzámér, én pedig a nyelvemmel nyalom végig a bőrét, remeg a vágytól, puha nőiesség, finomság. Hátul meg a férfias keménység, bennem, ki-be, aztán újra és újra, erősen, vadul, amíg már nem tudom merre is vagyok. Ujjak markolnak, ujjak simogatnak, két különböző csókot érzek magamon, rajtam, érzékiek, vadak, vággyal telítettek.

Két nő egymás mellett, kettejük között egy szép farok. Nincs féltékenység, terület védés. Csak a Férfi van, aki olyat lát, amit legvadabb álmaiban csupán. Két nyelv, ami felváltva, máshogy játszik rajta. Lassan, ingerlően, hogy aztán felváltsa egy hevesebb, mohóbb, kellemes körforgás, különböző játékos technikák.

Játszunk E-vel, a magunk örömére. Pajkos mosollyal, kekeckedőn szopjuk, nyaljuk a közös pasink farkát. Kuncogunk és mosolygunk miközben őrületbe kergetjük a Férfiúnkat, aki szóhoz sem jut, ezerszínű érzelmeket látok és olvasok le az arcáról, de szavai már nincsenek. Nem is kell. Ez nem az a pillanat amikor beszélni kell, de ő mégis megpróbál. Bókol. Dicsér.  Megcirógatja egyikünket, megsimogatja a másikunkat. Beszopom a makkját és ingerlem jobban és jobban, miközben E-vel csókolóznak. Összeillenek. Beletúr a hajamba, kér fonott copf, közelebb húz aztán magához, felnyög, szavai már nincsenek. Szeretem, amikor ilyen. Tekintete, arca beszél, leolvasható róla minden. De érzékelem is. Minden mozdulata, rezdülése arról árulkodik; fantasztikusan érzi magát.

Nagyon is jó ez így.  

Lehunyom a szemem, nyelv táncol a csiklómon. Aztán az én nyelvem játszik az övén, vagy éppen később egy makkot szopok éppen, miközben kezemmel finoman-erősen markolom a merev hús többi részét. Hárman vagyunk. Csak mi hárman és ez így nagyon is jó. Nincs semmi más.

Csak nyögések. Zihálások. Tompa fények, halk dallamok. Nyögések.Egyre hangosabbak, intenzívebbek. Már nem kell visszafognom magam. Nem is akarom. Van, hogy csak nézem, van, hogy muszáj megérintenem hol az egyiket, hol a másikat. Nőies puhaság, lágyság és nedvesség, aztán felváltja a férfias keménység, feszes izmok, bőrének textúrája, illatok, benyomások, hangok tömkelege. Finom és erős mozdulatok, gyorsabbak, erősebbek, amik kellőképpen felkorbácsolják a vérem. Akarom. Még.

Már nincs félsz. Nincs görcs, nincs mileszha. Vágy van, tiszta vágy, fékeveszett kéj, gyönyör. Végtagok keverednek egymással, sötét van, vagy éppen tompa hangulat fény, igazából tökmindegy, lényegtelen. Az érzések fontosak. Érzés a számban, a nyelvemen, bennem, a puncimban. Női nyelvet érzek a vibráló bőrömön, vagy éppen férfiét, akinek szakálla végig simítja combom érzékeny bőrét. Akarom. Piszkosul akarom. Az orgazmusom jön, szalad, vágtat, ahogy E. orgazmusa nemrég. Tetszik ahogy elélvez. Tudnám hallgatni még. És látni, befogadni, érzékelni minden rezdülését, mimikáját, sóhajait. Testének megfeszülését. Bőre lüktetését. Puncija nedvességét, vágya hevességét. Tetszik a lazasága, hogy elengedte végül magát.

Le-leragadnak a szemeim, testem azonban éhes még. Remeg a lábam, még érzem magamban a következő kör lehetőségét. Megkapom. Felsikoltok, elmosolyodom, aztán belemerülök a gyönyörbe. Lubickolok benne, nem akarok, hogy véget érjen. Akarom. Felnyögök, amikor megérzek egy finom, női nyelvet a mellemen. Jól csinálja, én pedig hagyom magam sodródni. Egy férfikéz markolja a csípőm, egy női száj kényezteti a mellem. Csodálatos érzés. Tobzódom ebben. Megcsókolom a száját, az éjszaka során többször megtettük, még mindig jól esik. Szájába nyögök, miközben végképp szétesem. Édes érzés. akarom még…

Tompán érzékelek mindent, sokadik órája toljuk már, szinte nulla szünettel. Jóllakottnak érzem magam. Gondolataim kuszák, nem tudom felidézni mi után mi következett. De annyit tudok, mocskosul élveztem az estét.

Nem csak én.

Kielégültek.

Akárcsak én.