Vele nem lehet lacafacázni. Irányít. De néha pont ez kell. Sőt...igazából...az utóbbi időben inkább ez kell, erre van szükségem. 

Nappal van. Az időnk nem végtelen, pont emiatt izgalmas az egész. Nincs tompa fény, homályos színek, vibrál, lüktet odakinn az élet. Vele még nem volt ilyen. Illetve...kapcsolatunk kezdetén egy szimpla randinak indult, ami jó pár óra elteltével, immár emlékeim szerint...napnyugta környékén mélyedtek el hasonlóképpen...mmm....kellemesen bizsergető emlékek...

Feleszmélek, elkalandoztak a gondolataim egy pillanatra, de ahogy hozzámér, újra jelen vagyok. Ügyes keze van, szeretem amikor megfog, megsimogat. Mosolygok. Teljesen más hangulatban játszom. Rugalmasabb vagyok, kevésbé merev, kekec, mint amilyen vele szoktam lenni. Magam is meglepődöm...

Mohón vetkőztet és közben utasít. Szót fogadok. Sajátos mosolyommal nézek rá, fordulok meg, mutatom meg magam neki, élvezem a langyos napfényt a testemen. Megmarkol, aztán magához húz.  Határozottan, vágytól fűtötten. Minden érintésében ezt érzem. Masszív, tapintható, ősi vágyat. Meg akar dugni, én pedig akarom, hogy megtegye.

Felhúz. Nyelve a számban, keze a tarkómon. Dünnyögött az elégedettségtől. Már-már dorombolok. Fotóz kicsit. Kíváncsi vagyok milyennek lát engem. Bízom benne. Látom a tekintetén végigsuhanni azt, ami beindít...azt hiszem piszkosul jó "ebédszünetnek" nézünk elébe...

Kedvenc mozzanatom; én irányítok. Kezembe fogom, rámosolygok, s közben a nyelvem hegyével finoman végigsimítok a makkon. Aztán körözök. Végül bekapom és szopom, mohón, egyre jobban felizgulva. Újra és újra, felváltva, gyorsítva majd lassítva, hergelve, izgatva ameddig csak lehet. Élvezem. Csípőm tekereg, mozog, puncim éhesen remeg. Vagy nem csak a puncim...? Minden porcikám vibrál a vágytól. Szemem lehunyom, nyögök, vergődöm, szétesem. Vágyom rá. Akarom. 

Kikészítem. Körmeim finoman belemélyednek a combjába miközben a számba húzom; mélyen bekapom, beszívom, hogy aztán a nyelvemmel változatos nyelvcsapásokkal; lassú és gyors libbenésekkel, izgassam fel piszkosul. Tudom, hogy élvezi. Minden porcikája, halk torokhangja, sóhajtásai, mind-mind azt mutatják: veszettül jó amit csinálok. A kéj túl erős, átbillenek én is, és ha eddig nem is, most már kibaszottul látszik-érződik mennyire élvezem amit csinálok. Kuncogok. Halkan. Aztán sóhajtozok, nyögök; mélyen, hangosan, zsigerből. 

Elvesztem. 

Próbálom felfogni mi történik bennem. Széttárt combjaim között van, ujja játszik bennem, miközben nyelve nagyon is ügyesen izgat; nem tudom mit és hogyan csinál (legalábbis felfogni már nem vagyok képes ) viszont mocskosul jó...nyögök...nem kicsit...nem érdekel, hogy fényes nappal van-e, vagy akármi...ez kibaszott jó. Valahogy nagyon más, próbálom megérteni, felfogni mi a franc játszódik le a testemben, de nem értem. Lehet, hogy annyira szétestem már, hogy fölösleges bármint is gondolkodnom, élvezzem csak. 

De én meg akarom érteni. Ez más. Nagyon más. Jó. Nagyon is. Máshonnan indul el és valahogy máshova érkezik meg. Mindenütt van. Nem a megszokott, "otthonos" érzés, nem a felszabadító orgazmus jön. Valami más. Csak kell. Annyit fogok fel, hogy kell, nagyon is, mégmégmég, aztán újabb zavart érzés, máshonnan jön, máshova megy, nem az a felszabadító robbanás, ami után kell egy kis nyugalom. Ez nagyon nem az, 

Remegek. Újabb és újabb hullám, kívül-belül. Erős és intenzív. Cseppet sem tudom uralni. A testemet sem. Újabb és újabb hullám. Nyögök, míg ki nem szárad a szám. Izmaim ellazultak, nem tudom kinyitni a szemem. Erőtlenül kuncogok,  érzem, hogy lassan kezdek ellazulni, elengedni. Talán véget ér...

Nem. Nagyon nem. Épp csak hozzámér. Erős tenyere végigsimít a hasamon, mire combjaim akaratlan kitárulnak. Fellobban bennem a vágy. Követelőző, mohóbb mint valaha. Magamhoz húzom, nem kell nógatni, bennem van pillanatok alatt. Ugyanaz az a lobbanás, mint pár perccel ezelőtt. Markolom, kapaszkodom belé. Húzom magamba, többet akarok. Keményebben. Mégmégmég. 

Megkapom. Nyögök és nyögök, ujjaim amennyire lehet, finoman markolják a hátát, felkarját, fogaimmal épp csak harapva a nyakát, vállát, pedig szeretnék foltot hagyni...túl erős a vágy... de nem teszem... űű

Átveszem a belőle jövő energiát. Érzem, ahogy és amikor elélvez. Szinte tapintható az egész. Magam köré csavarhatnám akár és belebújhatnék, ha tudnék... Akarom még. Finoman markolom még a csípője ívét, élvezem, ahogy elélvez. Szinte robbanok én is. Megfeszül, megremeg. Akaratlanul követem. Érzem magamban kicsírázni újra..lassan lobban fel...pislákol...ott van...ugrásra készen én pedig nyögök és lehunyom a szemem. Le kell csuknom, belülről nézem a szemhéjam... Mosolygok. ÉS máris jön a következő hullám, ami végigcsap rajtam, pedig épphogy csak hozzámér...finoman, kedveskedőn.

Még érzem magamban a dolgokat. Megfeszül a teste. Megérint, figyel rám. Figyeli a rezdüléseimet, talán éppen kielemez. Meglehet.  Megcsípi a mellbimbóm, mire felnyögök. Még el sem csitult, már fellobban bennem újra a vágy. 

Nemsokára megkapom újra...