Gondosan kiválasztom a ruhámat. A fehérneműt amit viselni fogok hozzá, vagy épp inkább félre rakom; nem kell az, meleg van. Aztán a magassarkút, a vörös rúzst, végül az illatot.
Készülődöm.
Egyfajta izgalmas bizsergő érzés kerít hatalmába; puncimból indul, végigszalad a hasamon át a cicimig, tovább a torkom érzékeny bőréig, aztán elkanyarodik a vállgödrömig, hátamig egészen a csípőmig. Kezdek felizgulni. Nedvesedem, mellbimbóim, mint valami kavicsok, keményen meredeznek. Piszok érzékenyek. Elképzelem, ahogy a szájába veszi majd, megszívja, szopja, finoman, kellemesen, aztán kicsit erősebben... szinte érzem. Jól esne. Piszkosul.
Tükörbe nézek, kifestem a szemem, végül a szám. Tetszik, hogy vonzza a tekintetet nemcsak a színe, a formája is. Nyelvemmel finoman végignyalom.Mosolygok. Tekintetem csillog, kekeckedőn villan, játékra kész.
Kész vagyok.
Ring a léptem. A ruha puhán mozog rajtam. Csak ezt viselem. Alatta semmi. Hátamon hosszan, majdnem fenékig, hosszú cipzár. A nyaka magasan záródik, de épp ez a lényeg. Elől szigorú, hátul provokatívan sokat sejtető. A cipellőm sarka brutálisan magas. Mégis kényelmes. Próbálok lassan menni, ráérősen, nem sietek. Körbeöleli a bokám. Néha bevág, de szeretem, hogy a fehér bőrön ott van a vörös csík. Egyfajta béklyó. Én választottam.
Kész vagyok.
Kedvem van játszani, véremben érzem a pezsgést. Jó érzés. Tetszik. Első randi. Azokat szeretem, még akkor is, ha nagy részük csalódás. Igaz, az már másféle játék. Gonoszkodós.
Meglátjuk. Lesz ami lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése