Nemrég olvastam egy kifejezetten jó cikket, ajánlom mert érdekes és megfontolandó. (https://azeletszexi.hu/2019/04/06/kerem-vissza-a-seggriszalast) Elgondolkodtam rajta, mert az utóbbi időben, ha épp nem anyaszerepben nyomom (lásd játszótérre menet, oviba menet, szóval épp ezerfelé figyelve, babakocsit tolva) akkor igen, ring az a fenék. Mert figyelek magamra. Tudatosan. Megváltozik a testtartásom, máshová kerül a súlypont, természetesen teljesen máshogyan vagyok felöltözve.
Szeretem, ha megnéznek. Ha felfigyelnek rám. Nem zavar és nem is érzem sértőnek, ha végigmegyek az utcán, akkor megbámulnak. Általában elismerően. Olykor irigyen. Olykor, igen, előfordult, hogy beszóltak a férfiak, de az ilyet nem kell mellre szívni. Ez is egyfajta elismerés. Addig nincs ezzel semmi bajom, amíg hozzám nem akarnak érni. Én döntöm el, ki érinthet meg. Ki simogathatja meg a mellem vonalát, vállam gömbölyűségét, én döntöm el, ki markolhat a fenekembe, vagy ragadhatja meg a csípőm.
Nő vagyok. Bár úgy érzem "kinőttem" a miniszoknya időszakból, a szoknyát, ruhát azonban nem űztem el a ruhatáramból. Sőt! A mostani hossz lehetővé teszi a harisnyatartó és combfix rendszeres használatát. (viszlát harisnyanadrág!) Olykor a bugyi sem feltétlenül kerül fel, mert minek is az, ha épp a szeretőmhöz megyek? Egy jó megválasztott szoknyában vagy ruhában szinte élmény mozogni. Akárcsak egy kényelmes és szexi magassarkúban. Lapos, kényelmes topánban nehezebb szexisen mozogni. Valakinek megy, de nekem nem igazán. A szexis mozgáshoz sarok kell, nincs mese. Tartás is. Aztán persze ott van az önbizalom. Anélkül nem megy...
Vajon azért látni kevés nőt szoknyában, mert nincs önbizalmuk? Itt a tavasz, a jó idő. Zsong a természet és persze zsongunk mi is. Életre kelünk, kisimulunk, vibrálni kezdünk, akárcsak körülöttünk a világ.
Hová tűntek a szexis Nők? Közönségesek vannak, látom, de nem hiszem, hogy az a jó irány.
Hová tűntetek, szexis Nők? Vagy egyre kevesebben vagyunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése