2019. március 8., péntek

Mozzanatok


Ahogy megragadja a csuklóm. Lefog. Többször is. Rettenetesen felizgatott.
Ahogy átfordított, amikor felülkerekedtem, de a tekintetében nyoma sem volt sértettségnek. Csak játéknak. Vágynak.
Hangja, amikor valami nagyon finom dolog történt vele.
A torka íze, az ahogy megfeszült, szinte már védtelenné vált.
Az, hogy nem csak hátradőlt és élvezte, ahogy szoptam, hanem figyelt is, belenézett a szemembe. Még a beszólása is hergelt. 
Akárcsak a mosolya. 
Ahogy hozzám ért. Bennem volt. Ahogy megcsókolt, beszívta az illatom és én is az övét.


Játszottunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése