Magas és erős. Határozott. Tetovált. Perverz. Domináns.
Olyan, mint egy viking.
Megragadott, határozottan, erősen. Felemelt és az ölébe ültetett, majd falta, harapta a számat. Aztán, olyan hirtelen emelt fel és vitt át az ágyra, hogy a döbbenettől belém szorult a levegő.
Szóhoz sem jutottam.
Falta, habzsolta a számat, nyakam vékony bőrét, mellem puha és érzékeny húsát.
Vibráltam, éltem. Lüktettem. Lábam remegett, szemem felakadt, attól, ahogy játszott velem. Ahogy rám nehezedett, lefogott. Megfordított, belém nyúlt, belém nyalt. Felnyögtem, felsikoltottam, elveszítettem a kontrollt. Csípőm táncot járt, szemem felakadt, ujjaim a takaróba mélyedtek. Ez kellett. Erre volt szükségem.
Aztán lecsapott. Újra és újra. Az édes fájdalom végigáradt a csípőm buja ívén, a gerincem mentén, remegő combomon. Nyögtem és nyögtem, hangosan, artikulálatlanul. Nyersen és őszintén.
Számban éreztem az ízét. Nyelvem játszott a farkán. Mohón, éhesen. Kekeckedve és buján. Ujjaim a combjába mélyedtek, ujjai a húsomba, lassan, de erősen. Telhetetlenek voltunk.
Hátulról baszott, keményen tartva és kapaszkodva belém. Hosszú hajfonatomba kapaszkodott, magához húzva, még mélyebbre hatolva belém.
Remegtem. Ziháltam. Nyögtem. Sikoltottam.
Elveszítettem a fejem.
Akárcsak ő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése