Egyre gyakrabban megkérdezik, hogy meddig ér. Kevesen láttak és kevesebben látnak mostanság kibontott hajjal. Tulajdonképen nem is tudom meddig is ér, igazából. Talán hátközépig. Talán derékig. Ha definiálnom kellene, akkor pont addig, amikor bele szoktam vágni. Télen és nyár végén szoktam belenyesni, ilyenkor olyan húsz centi is áldozatul esik a vandálkodásomnak.
Kedves is ritkán látja kibontva. Nem szeretem, amikor útban van, belelóg a szemembe, számba, útban van, rátenyerelek, ráfekszem. Viszont nem tudnám rövidre levágni, az nem én lennék. Ha több időm lenne és több türelmem, illetve ha kicsit többet szántak volna a Fenntiek, akkor biztos mindenfélemég kontyot, copfot, fonatot csinálnék belőle. De nem így történt és nem igazán kreatívkodom vele. Sokkal egyszerűbb kontyba vagy copfba fogni és legalább senki nem kapaszkodik bele a bkv-n, nem lóg semmibe és ne ér hozzá senkihez.
szeretem a hajam, de van, amikor legszívesebbet felmarkolnám az ollót és nyissz. (ezért sincs a fürdőszobába olló)Főleg, amikor nem tudom kifésülni, az istennek se áll úgy ahogy akarom, száll mindenfelé ésatöbbi. Nyáron nem szeretem mert melegem van, ha kibontom. Télen azért, mert legszívesebben kibontanám (vannak gyenge pillanataim),de a kapucni, sál miatt egyszerűen nem olyan. (melyik nő elégedett teljes mértékben önmagával?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése