Tudom

Te sose tudsz csúnya lenni?kérdezte nem túl kedvesen, amikor végigmért. 

Nem.feleltem, s inkább elengedtem a fülem mellett a stílust. (néznél meg kora reggel, kócosan, kinyúlt pólóban, na akkor nem vagyok szép. De ha kilépek az ajtón az vagyok, mert attól érzem jól magam és jó érzés, ha bókolnak az Ember Lányának. )

Nem értem a Nőket, a Férfiakat már inkább. Szeretik nézni a szépet, max egyikőjük jobban nézelődik, mint a másik. Még jobban szeretik, ha az a szép az övék, büszkék, hogy az övék és nem másé. 

Semmi bajom, ha megdicsérnek, mára már kezelni is tudom (bár jóval korábban lett volna ennyi önbizalmam...úgy látszik ez korral jár, hogy ahogy érünk leszünk tisztában az erősségeinket és használni is tudjuk). Tudom mi áll jól és mi nem. Nem nehéz, némi gyakorlat, megfigyelés kell, amikor elmegyek vásárolni és megkérdezem az eladót, hogy áll, akkor nem feltétlenül azt figyelem mint mond, hanem a hogyant. A férfiaknál könnyebb, ott van az a mosoly a szájuk szegletében, ott van a tekintetükben, olvasni lehet belőlük.A Nők hazudnak. Nem feltétlenül, de szeretik ránk sózni az árut csak menj már ki, hagy beszélgessenek tovább.

Néha kezd cikissé válni a helyzet, amikor a másik lányt a társaságban nem dicsérik meg. Nem tesznek pozitív megjegyzést (se) rá, mintha ott se lenne. Az ízlés nem feltétlenül pénz kérdése. A hiba nem az én készülékemben van, tetszeni akarok, szeretnék és kész. Magamért, mert így érzem jól magam, a Másikért, hogy büszke legyen rám. 

Félre értés ne essék, nekem is vannak szar napjaim. Nem sok, sőt, szerencsére nagyon kevés. Ilyenkor inkább nem sminkelek (nem sikerül), tudom, hogy ilyenkor mi az amit a szekrényből ki kell vennem, hogy ne nagyon legyen nyilvánvaló, ma bal lábbal keltem fel. Mert van ilyen. Én is tudok csúnya lenni. Csak éppen igyekszem kifelé nem mutatni. Álarc? Talán.