Egyik ismerős megjegyezte, hogy anno mikor  megismert, akkor milyen kis rút kiskacsa voltam. Persze szépített, mert azt mondta, csúnya ugyan nem voltam, csak hiányzott  belőlem valami. Aztán egyszercsak az a valami kezdett felbukkanni, majd teljesen kicserélődtem. Az utóbbi időben (egy-másfél évben) pedig van bennem valami, ami miatt nem csak ő, hanem a  többi pasi is meg van veszve. Látszik rajtam, hogy tudom mi kell, nekik (látvány) és ha más nem, akkor csak néznek. 

Utánzós kolléganőm meg a minap mondta, hogy ahogy közeledik az esküvő, annál gyönyörűbb leszek. Való igaz, hogy olykor nem férek a bőrömben és legszívesebben minden mást csinálnék csak nem tanulnék/dolgoznék/lakást szépítgetnék. 

Szeretek öltözködni, készülődni, szeretem elképzelni, hogy melyik ruhadarabom milyen hatást vált ki másokból. A viselkedésemnek semmi köze az önteltséghez, és még beképzelt se vagyok, csak tudom merre állok és hogyan arccal és ettől láthatóan is jól érzem magam.