Tudom, hogy megfogadtam, hogy ez itt nem én-blog. Nem is trécselős (térdelőst írtam,miért is?), de úgy gondoltam némi magyarázattal azért tartozom. 

Most minden van, mint mindig, de most halmozottan is. Suli-esküvő-munka-lakás. Kicsit ezt csinálni, azt szépítgetni-amazzal foglalkozni és a többi. Szorít az idő, mindjárt itt vannak a vizsgák, mindjárt itt van az esküvő, ruhapróba, szervezés, gyűrű-helyszín-dekoráció-lánybúcsú. 

Kicsit sok már, kicsit elegem van, kicsit túlontúl mókuskerék (munka), küzdelem, zsonglőrködés. 

Blog lesz, marad. Lehet, hogy lesznek mesék is. Lehet, hogy lesz én-blog, talán más néven, talán máshol. Talán így, talán úgy. Ha lesz is, ketté kell választanom ezt a részem, és azt a részem. Egyik nem tartozik a másikra és viszont. Mert azért írni cefet jó és még élvezem is, csak éppen, mint látható, jelenleg - hosszú ideje - nincs mit írni ide. 

Hiányoznak a közös csevegések, a közös iszogatás, rötyögés, kekeckedés, gonoszkodás. Nagyon is. De tudtam, amikor belevágtam ebbe a két dologba, hogy ha más nem, a barátságok, a kapcsolatok meg fogják sínyleni. Ez  van. Talán nyáron kicsit jobb lesz, több szabadidő, több lélegzet. Meglátjuk.