Mivel e nincs-kedvem-nem-akarom, unom, belefáradtam a Nyuszi Urakba és már abszolúte semmihez nem volt kedvem e téren stratégiát váltottunk. Konkrétabb, velősebb, provokatívabb. Viszont úgy néz ki hatásosabb.
Ugyebár nem szól másról ez az egész és gyakorlatilag réges-régen (egy messzi-messzi galaxisban)csakis és kizárólag azért indult ez az egész kalandozgatás, hogy Kedves előtt történjenek a dolgok, lássa és élvezkedjen a látványon, most ennek a stratégia váltásnak, talán, végre teljesül a kívánsága. Holnap.
Nem volt randizgatás, nem volt pofavizit, nem volt bazsajgás, nem volt semmi olyan, amibe az utóbbi időben belefáradtam. Két velős mondat a hirdetős oldalunkon, aki kapja marja, aki érti érti, konkretizálás mélben és találka holnap. Jön-elmegy-megy.
Ő élvezi a számat (reményeim szerint), Kedves élvezi a látványt, én élvezem, hogy ott van és nézi és végre(!) teljesül a kívánsága aztán az élet megy tovább. Lehet, hogy így kellett volna a legelejétől fogva is. Lehet, hogy nem és kellett ez az idő, hogy megtapasztaljak dolgokat, hogy fejlődjek, hogy tudjam mit akarok igazán, valósan, hogy tudja, igen, Kedves az, aki kell nekem mindezek után is. Lehet, hogy nem ez a legtökéletesebb módszer, lehet, hogy valaki ezt már túlontúl sok(k)nak találná, hogy így, személytelenül, mint valami kurva (de valahogy ebben is van valami izgató...).
Fene se tudja, hogy jól döntöttem-e, hogy leegyszerűsítjük a dolgokat. Holnap kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése