Megvan a helye és az ideje

Most lehet, hogy sokan nem fognak szeretni, de kimondom. Ez csak egy vélemény, nem kívánok vörös posztót lengetni, nem kívánok elítélni, szimpla vélemény. Az enyém. És pont.

Az utóbbi hónapokban szóba került a szoptatás fontossága, s hogy az anyukák nyilvános helyen szoptatják a gyermeküket, mert hát igenis joguk van hozzá, a többség pedig le van magasról tojva. Aláírom. Csak a mai világban, ahol a női mell nem több szexuális szimbólumnál, nem több egy esztétikai "tárgynál" akkor nem biztos, hogy jó megmutatni, hogy végül is erre való. Oké, ez hülyén hangzik. Csak a mai világban, ahol olyan szinten van eltorzulva a női mellkép, amikor a média sulykolta világban a kerek, tökéletes, babapopsi finomságú szexmell van az arcunkba nyomva, nem mindenki van felkészülve arra, hogy teljesen más funkciót betöltő, teljesen más formájú, alakú mellet lásson. Már amennyit lát belőle.

Úgy gondolom, hogy mivel hazánkban nincs megoldva, illetve hiányosan, hogy az anyuka valami kellemes, erre alkalmas, elszeparált helyen etesse meg a gyermekét - lásd a postát, bankban, kórház, etc OTT ahol az ember hajlamos ÓRÁKAT várni - így kénytelen mondjuk a ott, ahol éppen le tud ülni, cseppet sem törődve azzal, hogy másokat zavar-e vagy sem. Mert joga van hozzá.  Persze. Csak éppen másokat zavar. Nem egy embert, és nem kettőt. Persze, éhes a gyerek, de arra van a cumisüveg. Sokkal jobb, mint a vádló tekintetekkel a hátunkon, beszólásoktól tarkítva etetni a vérünket, miközben próbálunk harcias ábrázatot ölteni, hogy NEKEM EHHEZ JOGOM VAN. Van, levegőt venni is jogod van.

Nekem eszembe se jutna, hogy fel-le húzzam a a pólóm és gyere, ha éhes vagy egyél. Nem azért, mert szégyenlős vagyok. Nemes egyszerűséggel azért, mert nem. Nem hiszem, hogy lelkibeteg lenne a sarjam, ha cici helyett cumisüvegből kapna anyatejet, ha éppen akkor jönne rá az éhség(pánik), amikor épp vagyunk valahol. Nem, majd az ügyintéző orra előtt csinálom, miközben próbálja az ügyemet intézni. Mert éppen a gyerek éhet, nekem meg jogom van megetetni. Jogod van, de másokat zavarba hozni, megbotránkoztatni nincs.

Egy alkalommal - első ilyen élményem - a buszon mellettem elkezdett szoptatni egy nő. Se szó, se beszéd, felhúz a póló, gyerek a cicihez és hajrá! Nem, nem a cicivel volt nagyobb bajom. A hangokkal. Az anyatej illatával(szagával), az egész helyzettel, hogy hát de, ezt azért ITT, MOST? Hogy részese voltam valaminek, ami baromira nem tartozott rám. Ez mellettem volt, de képzeljük el, hogy valaki velünk szemben karattyol, majd mindezt így előtte. Ugye hogy zavaró? Vagy mondjuk egy étterembe, vagy kávézóba. Ott mellettünk, fél méterre. Biztos, hogy nem várnám meg a következő fogást, mert nem, nem undorító, de valahogy elmenne az étvágyam.

Nem vagyok híve a letakarom egy takaróval a gyereket dolognak se. Van aki szolidan meg tudja oldani a pólót felhúzom etetést, de az, hogy magamra tekerek egy takarót, valamit, hát, ennél feltűnőbben már nem is lehet csinálni. Ami viszont "tetszett" egyébként már maga a hordozó is, amikor több méter anyagból hajtogatnak, tekernek maguk köré hordozót, amit akár a gyerek feje elé is lehet húzni, sokszor láttam, épp aludt a sarj, szóval egy ilyen nem feltűnő. Több helyen is olvastam, hogy ennél a megoldásnál nem is lehet észre venni.

Nem, nem lettem a nyilvános helyen szoptatok-ügy híve, még így sem. Büszke dolog az anyaság, csak éppen nemszeretem, ha ettől úgy érzi az anyuka, hogy ő tojta a spanyol viaszt. (arcukon az én vagyok a világ közepe, modor pedig a ki kell nyalnod a seggem, körül kell ugrálnod mert...). Vannak dolgok, amiket nem tolunk az ember orra elé. A parkban egy padon, egy kicsit elszeparált zugban, felőlem úgy eteti, ahogy akarja, de ott, ahol embereke járnak kelnek, nem hiszem, hogy a legjobb ötlet. Intim dolog a szoptatás, nem tartozik mindenkire, nem kell mindenki tudtára adni, hogy nézd ANYA vagyok, épp etetek és igenis jogom van itt megtenni, itt, a köztéren is például.

Igen, a másik oldal meg azt mondja te is eszel nyilvános helyen.  Igen, de rettenetesen idegesít, ha mások a képembe bámulnak ahogy táplálkozom. De mondjuk nem csámcsogok, nem nyitott szájjal eszek és nem mindenhol falom a napi nasst, betevőt. Nem eszem a buszon, a megállóban, se a bankban, a postán, hanem ott, ahol a kijelölt hely van - étterem, fagyizó, otthon. Mert másokat zavarhat - morzsa, az illatok - és engem is zavar, ha megbámulnak. Mert ilyenek vagyunk emberek. Bámulunk, hogy mit teszel és hogyan, mert ők mondjuk éppen nem és közben ott van az arcukon, hogy óh bazdmeg, adj egy harapást abból az isteni szendvicsből, cefet jó illata van.  Ha ez zavar, akkor mennyire zavarna, ha  szoptatás közben bámulnának meg? Nagyon.

Úgy gondolom, hogy fontos dolog a szoptatás, de megvan a helye és az ideje. Vannak dolgok, amik csak két emberre tartoznak, és ez is e közé tartozik, legyen bármennyire is szép, gyönyörű dolog. Legyen bármennyire is magától értetődő nem tartozik másra. Csak az anyára és a gyermekére.