Olykor olyan szinten kívánom a szexet, vagy talán magát az orgazmust, hogy végig fut a hideg a hátamon, megremeg az egész testem, olyan érzés, mintha a testemből akarna kilépni a lelkem, mintha már nem lennék ura teljes mértékben a testemnek. Amikor oly erővel érzek mindent ami a testemmel történik, hogy nem számít semmi és senki,csak maga az érzés. A mennyei, mindent elsöprő érzés, az ami végigszalad a hátamon, bizsergeti minden érzékeny pontomat. Akarom és kész, az akarat felülír mindent és mindenkit.
Eszembe jut, hogy milyen jó várni vele, kuncognom kell, hogy milyen, ó milyen finom az orgazmus, beleremeg az egész testem az édes, ínycsiklandó érzésben, szinte összefolyik a nyál a számban, és akarom, azonnal, most, rögtön, mint valami gyermek kezében a becsomagolt ajándékkal, amit mindjárt, mindjárt! megcsodálhat. De nem, néha jó épp ebben az állapotban megtorpanni és megálljt parancsolni a sürgető érzésnek...
Ilyenkor erőt kell vennem magamon, el kell foglaljam magam mindenféle pótcselekvéssel, olvasással, házimunkával, isten tudja mivel, bármivel, csak hogy ne érezzem a sürgetést lentről, ne érezzem a belső sóvárgást, mert éppen időben nem alkalmas, vagy épp kínozni akarom a testet és váratni, míg végleg kicsordul belőlem az akarás és túlságosan nagy a sürgetés és végre behódolok. Kicsinyke, pajkos, csiklandós és játékos hullámokban jön egész mélyről, a nőség titokpontjából, össze kell szorítanom, s akkor ez a nemtudom milyen érzés körülfogja a csiklót, s az őt körülvevő mennyei lüktetése újabb egy hullámban visszamélyül a puncim belsejébe, majd újra és újra, felerősödve, kacéran játszva, kínozva, csábítva a mennyei érzés felé, hogy végre pontot tegyek az édes kínzás végére.
Olykor játszom ezzel az érzéssel, egymagam vagyok, összedörzsölve a combom keltek újabb és újabb gyönyörhullámot, miért ne, a jóból csak még jobb lehet, kivárom az utolsó lépést, ahonnan nincs visszaút. Amikor a testem és a lelkem vágyakozik, a puncim irányít és önálló életet él, amikor oly erővel kell és muszáj, amikor annyira erős az akarat, amikor nem számít a hely, az idő, csak az orgazmus, mindegy, hogy hogyan, hogy fáj-e ahogy az újabb és újabb hullámot kisajtolom a testemből, mindegy, hogy mennyi, csak sok legyen és erős, mindegy, hogy épp melyik vibrit használom, de használjam, s minél mélyebben legyen bennem, mindegy, csak istenem, de jó érzés és annyira jó, hogy nem tudom hol és mikor van, csak azt tudom, hogy igen, a legjobb érzés a világon, csak az tudom, hogy istenem, ezernyi érthetetlen kép, gondolat, csak azt tudom, hogy zakatol a szívem, remeg a testem, remeg a puncim és azt tudom, hogy te jó isten, de édes ez a lüktetés , de finom és ezt nem lehet leírni. Mert mindig más, ezer ízű, ezer színű, mennyek eledele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése