Jön a tél, itt a hideg, újabb és újabb rétegek kerülnek fölfele, de úgy tűnik ez sem szegi a kedvem. Bár nem vagyok híve az állandóságnak, kevésbé jelent érzelmi kockázatot, ha több pasit tartok, de X egyelőre több mint megfelelő. Pont azt adja, amire szükségem van. Nem többet és nem kevesebbet és ez több mint jó. 

Igaz, hogy olyan irányba terel, amiről soha nem is álmodtam volna, de lényem legmélyén érzem és tudom, ez én vagyok, ezek a vágyaim. És ez most jó. Tetszik.

Azt szeretem ebben az egészben, a vele való furcsa és cseppet sem mindennapi kapcsolatban vele, hogy nem kiszámítható. Nincs rendszer a találkozásainkban, van, hogy megbeszélünk valamit aztán módosítjuk, és egyáltalán nem bosszant fel vele (lehet hogy öregszem és amiatt kicsit máshogy állok a dolgokhoz?) Felhív és beszélgetünk, provokatívan, gonoszkodva, flegmán közöl valamit, ami vagy tetszik vagy nem. Inspirál, olykor nevel, olykor kritizál. És az a furcsa az egészben, hogy azzal ami és aki, jobbá teszi a Kedvessel való kapcsolatomat is.  

De végül is ezért is csinálom. Hogy jobb legyen. Egyre jobb és jobb, még ha csak icipicivel is.