Befűzve

...

egyszerűen jó érzés. Szinte már körülírhatatlan, ahogy az acélmerevítés körülöleli a testem. Megtart és átölel. Szinte már óv. 

Nőies és kihívó. Merész. 

Az utóbbi időben a fűzők hódolója lettem. Kell az újabb és újabb, szinte már minden nap viselném; munkába menet, munka közben, otthon, szabadidőben...egyszerűen annyira de annyira jó érzés. 

...másoknak is tetszik a látvány. De lehet, hogy nem is az, hanem az, amit sugall az a darab, amit viselek. Ahogy a szatén körülölel, a cipzár kissé lehúzva, kivillan a hófehér hús, kicsiny halmok, szinte már arra várnak, mikor csúszik le az a cipzár, vajon tényleg olyan vékony az a derék, vajon...? Látom a kérdéseket az arcon, élvezkedem a kínjukon. Jó érzés. 

Olyan jó érzés...

Azt vettem észre, hogy nem feltétlenül a fedetlenül hagyott combjaim, a fenekem az, ami kívánatossá tesz a szemükben. A fedetlen váll, az alig takart, kicsit közszemlére tett halmok az ami zavarba hozza őket. Talán mert így ritkán látnak egy nőt. Vagy talán az, hogy provokatívan nézek rájuk, ahogy mosolyogva nyugtázom a tekintetük súlyát, a szinte már tapintható vágyat, a tétova mozdulatot, hogy úgy hozzám érnének. Jó érzés fürödni ebben a széles skálájú érzelemhullámban. 

Persze, lehet hogy tévedek és a vörös ajkak hozzák tűzbe őket. Meg persze a fűző. 

...de az is lehet, hogy az, hogy én mennyire élvezem azt ahogy körülölel a szoros anyag, tudom, hogy igenis kívánatos vagyok benne, vörös ajkam mosolyra húzódik és igen...olykor még elképzelem, hogy milyen lehet a farka annak vagy annak a helyes pasinak...milyen érzés lehet amikor a számba veszem a kemény, forró húst...igen...talán ez hozza őket lázba...nem tudom igazán. Inkább csak sejtem.

...legközelebb megkérdezem...csak úgy...olyan Jadésan...