Évekbe telt, amíg elfogadtam azt, ami a tükörből visszanéz rám. Elfogadtam, nagy nehezen, hogy a cickók, természetes módon, nem lesznek nagyobbak. Ez van, ezt kaptam, ha tetszik, ha nem, ezzel kell élnem, ezt kell elfogadnom.
Ahogy kaptam az egyre több bókot, elismerő pillantást, felfogtam, valószínűleg szépek, bármilyen kicsik is, kezdtem elhinni, hogy annyira nem is lehet csúnya...
Most már úgy vagyok vele, bármit is sugall a média, bármit mondanak olyan emberek, akik a magukéval nincsenek megelégedve, az az ő dolguk. Én ilyen vagyok, így vagyok szép, így vagyok vonzó. Nehéz volt, piszok nehéz erre rájönni. Olykor még vannak rosszabb pillanataim, amikor olyan ruhadarabot látok, ami az én kis cicijeim miatt nem állna jól. Aztán megrázom magam és tovább megyek. Nem életbevágóan fontos, hogy azt megvegyem, felpróbáljam. Nem attól leszek szebb, vonzóbb. Majd veszek mást, ami viszont úgy áll, ahogy állnia kell.
Nagyon sok kritikát kaptam, mert kicsit. Ezt csak azok érthetik, akik hasonló cipőben járnak. Csúfolás, gúnyos megjegyzések, a számunka épp szívdöglesztő pasi cseppet sem szívderítő tekintete...ismerős, ugye?
Aztán, amikor azoktól kaptam visszajelzést, akik testközelből látták, érintették és csakis pozitívan nyilatkoztak, később az elismerő pillantások is afelé terelgettek, hogy elfogadjam magam.
Ma már könnyen beszélek.A jobb-melegebb idő eljöttével csak ahhoz veszek fel melltartót, amihez muszáj és akkor is max azért, mert olyan helyre megyünk, ahol azért illik. Egy buliba, egy sűrű csipkemintás trikó alá már nem biztos, hogy felvennék bármit is. Nem azért, mert annyira szeretem mutogatni, hanem azért, mert nem akkora, hogy közlekedési balesetet okozzanak és nm akkora, hogy mindenki úton-útfélen az én cickóimmal foglalkozzon.
Persze ez most egyfajta pökhendiségnek tűnik, de nem az. Egyszerűen büszke vagyok rájuk, szeretem őket és elfogadtam őket olyannak, amekkorák. Ezt kaptam és végre szeretem is őket.
Feszesek,hamvasak, tenyérbeillőek (nem túl nagy tenyérbe, persze), nem lógnak.
Már várom a jó időt, hogy melltartóimat a fiókba száműzzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése