vágy

"S összecsapnak a hullámok, és nem tudod ki vagy, mi vagy, csak a vágy van, az a  lüktető érzés, hogy azonnal, bármit, valamit, hogy végre benned legyen, hogy végre benne légy, hogy végre enyhüljön, vagy végre átbukhassa hullámon, s elélvezz. Csak történjen, legyen valami, hogy végre ne szenvedj, hogy végre megkaphasd, hogy végre élvezhess, mert már csak az van, semmi más, az elélvezés, a behatolás, a befogadás vágya. Csak egyet akarsz, felkapaszkodni a hullámra, és meglovagolni, még akkor is, hogy nem tudod, mi lesz a vége. Csak egyet akarsz, felkiáltani, felnyögni a gyönyörtől, hogy az végre felemésszen, magáévá tegyen. Már nem  számít semmi más..."

Olyan erős a vágy...Érzem, testem minden pontja, testem minden porcikája bizsereg. életre kel. Vágyom, hogy végre hozzámérjen. Szinte visszafojtom a lélegzetem., sóhajaimat. Érzem, hogy uralkodni kezd rajtam a vágy, az, ami amitől elvesztem az eszem, amitől nem számít semmi, csak az, hogy megkapjam, hogy élvezzem, hogy átéljem. Érzem, hogy bőröm átforrósodik, s elkezdek lüktetni. Lehunyom a szemem, olyan édes az érzés, hogy összefolynak a dolgok. Olyan édes ez a kínlódás, még akkor is, hogy nehezen veszem a levegőt, hogy szívem oly' erősen ver, kész szenvedés.

Nem tudom, az az erősebb vágy, hogy végre hozzám érjen, vagy az, hogy fokozzuk még ezt az édes kínlódást, hogy egyszer csak felerősödve csapjon le ránk,elveszítve minden józanságunkat.

Nagyot nyelek, belesajdulok az érzésbe. Nem vagyok még nedves, de attól még olyan magasra csap a vágy hulláma, szinte nem is vagyok önmagam. Árad belőlem a vágyakozás, kiáramlik belőlem, körülveszi Őt, szoros húrok szorul köré. Már nem szabadulhat, már az enyém, látom rajta. Elveszett. Akárcsak én. Ketten nézünk szembe a mohó, mindent elsöprő vággyal, de nem akarunk küzdeni.

Akarom. Most. Azonnal. Csak egy érintés, vagy egy csók. Lélegzetünk egyre zaklatottabb, dübörög bennünk a nyers vágy. Akarom. Bármit. Valamit. Ami vagy felemészt, vagy mindent elsöpör. Valami kell, bármi, ami még jobban felkorbácsol, vagy lecsitít.

Felsóhajtok és felé lépek. Végigsimítok rajta. Felkiáltok a gyönyörtől. Még!Még!Még! Akarom. Többet és többet,telhetetlenül, ész nélkül, józanság nélkül. S falom a száját, fogaim közé kapom, finoman harapdálom, nyakát, vállát, húsát. Ujjaim le-fel játszanak rajta, akárcsak ő rajtam. Fejem felett összecsapnak a vágy hullámai. Nem tudok semmit, nem tudok gondolkodni csak magamba szívom a vágyát, felhörpölöm, beleburkolózom, szorul a hurok, ami kettőnk között van. Nincs más. Csak ez az intenzív, tapintható, mindent elsöprő vágy.

Akarom.