Lassan ébredezik. Fázósan hozzábújok. Átölelem.
Végignyalom a testét, nyelvemen az ízét, orromban érzem teste álomszagát. Ujjaim alatt feszes, selymes bőrt érzek, lüktet benne az élet, lüktet benne az ébredezés. Odadörgölöm arcom hozzá, mélyen magamba szívom az illatát, nyelvemen érzem semmihez se fogható ízét, lelkemnek kedves zamatát.
Akarom őt, testét, lelkét, húsát, bőrét, vérét, mindenét. Akarom érezni magamban, számban, mindenemben őt. Ujjaim cirógatják felforrósodó bőrét, forró selyem, lágy bársony. Lassan ébredezik, máshol jóval gyorsabban, kuncognom kell.
Muszáj megérintenem. Muszáj kézbe fognom, cirógatnom, simogatnom. Muszáj a számba vennem és játszanom vele. A muszáj olyan erős, hogy kitöröl belőlem minden érzést, gondolatot, mindent. A muszáj olyan erős bennem, hogy mélyen magamba szívom, falom, s nyálam cseppen a paplanra, végigfolyik az arcomon.
Ujjait érzem a csuklómon. Behunyom szemem, mélyen a számba veszem, s játszom vele. Nyelvem táncot lejt a forró húson, nyálam veszi körbe, a forró ajkam veszi körül, óvja, s mégis kínozza őt. Már nem látok, nem gondolkozom. Már csak egy van, egy számít, s az a számban van. Fogaim között, ajkam között, ujjaim között.
Körülöleli őt a vágyam, a vágya, a szerelmem, az élvezetem, az élvezete. Körülölel minket az érzés, beburkolja testünk, érzékeink. Egyek vagyunk, egyet érzünk, s mégis ezerfélét.
Hozzábújok, kényeztetem őt, figyelem minden rezdülését, élvezek minden pillanatot, mindent. Élvezem, ahogy elélvez, ahogy elhagyja megremeg a teste, ahogy a számba lövell, ahogy a számban érzem az ízét, őt magát. Ő az enyém. Én az övé.
Gyönyörűség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése