Nem akartam és mégis akartam. Napok óta visszaszámolt, üzenetekkel jelezte hány nap van még hátra. Szinte már idegesített, és nem a jó értelemben. Kedves pedig a
szexbeszélgetéseink alatt csak erről - na jó legtöbbször erről - akart beszélni. Mi hogyan legyen, mit akar látni. Szinte már megkomponálta a dolgokat, én pedig csak bólogattam. Legyen. Jöjjön végre el az a nap, szeretek, nem tudok már tovább várni...
Fekete testre simuló ruhát vettem fel. Ajkam és körmeim vörösre voltak festve, hajam szoros kontyba, hogy ne lógjon a szemembe, számba; illetve azért is, mert az összeállításhoz ez passzolt a legjobban. Ideges várakozás, készülődés közepette finom vörösbort kortyolgattam, Kedvest hergelve, húzva vártam, hogy végre megszólaljon a mobil, hogy lemehetek érte...
Olyan sete-suta volt az eleje. Elkezdeni volt nehéz, miközben Kedves csak nézett, azzal a bizonyos tekintettel. Felhúzott, felkavart, összezavart. Kizártam minden fölösleges gondolatot a tudatomból. A két pohár bor kellő ráhangolódást szolgált a dologhoz, én pedig hagytam magam, sodródtam a dolgokkal, gondolkodás, minden nélkül.
...Összefolynak a dolgok... Valamelyest zavart voltam, épp azért, mert oly' rég volt, hogy úgy voltam valakivel, hogy Kedves is jelen volt. Nem Ő zavart, hanem nem is tudom...mindent úgy csinálni, hogy lássa is a dolgokat. Többé kevésbé sikerült. Azt hiszem. A Másik nem hagyta, hogy irányítsak, én pedig nem ellenkeztem, nagyobb tapasztalata volt ebben. Inkább élveztem, amit csinál és ahogyan csinálta...
Lefeküdtem az ágyra, lehunytam szemem. Keze végigsimított széttárt lábaimon, napbarnított ujjak a hófehér húson. Mosolygó tekintet fúródott az enyémbe, vággyal teli szempár...
Lassan nyalt, én pedig lehunyt szemmel élveztem, ahogy játszik velem, forró lehelete a húsomon, cseppjeim a nyelve hegyén... lassú, kóstolgató mozdulatok...és én csak hagyom, nem ellenkezem. Majd lustán kinyitottam a szemem, hol az egyik Férfira, hol pedig a Másikra nézve, Kedvesre azért, hogy lássam tetszik-e neki a látvány, a Másikra pedig azért, hogy lássa az élvezetet, a visszajelzést az arcomon.
Hangosan nyögdécseltem, kidugott nyelvvel a számban mosolyogtam, kekeckedtem. Csípőmmel köröztem az arca előtt, miközben próbálta nyelvével elérni a csiklómat. Kuncogtam, nyögtem, összeszorított ajkakkal élveztem. Aztán megnyaltam kiszáradt, immár vörös rúzs nélküli ajkamat. Kibontottam a hajam, hagytam, hogy végigfolyjon a sötétbarna zuhatag hófehér hátamon. Hosszú, vékony ujjaival beletúrt, miközben megcsókolt. Kekeckedtem tovább, Ő pedig élvezte...
...Belém hatolt...Lassan mozgott, élvezte, hogy titokizmaim játszanak farkával, élvezettel jár táncot minden izom; szorította, simogatta, kényeztette, facsarta...játszott vele...játékszer volt csupán...és mégsem ellenkezett.
Lehunytam szemem, körmeim játszottak forró, felhevült, selyempuha bőrén. Ökölbe szorított kézzel próbáltam elnyomni az ingert, hogy megjelöljem, nyomot hagyjak rajta. Aztán belenéztem Kedves szemébe, egyszerre mosolyodtunk el, miközben Ő átfordított egy másik pozícióba, s így minden megerőltetés nélkül tudtam hol egyik, hol másik szemébe nézni.
Egyre hangosabb lettem, a gyönyörhullámok közepette tenyeremet a számra szorítva próbáltam halkabb lenni, miközben minden egyes mozdulat, lökés egyre hangosabb nyögést csalt ki összeszorított, betapasztott ajkaim közül. Testem remegett, akaratomon kívül mozgott, már nem tudtam visszafogni, irányítani az önkéntelen mozgást, pedig muszáj lett volna, hogy befejezésül a számba kaphassam a kéjnedvet, s ezzel teljesítve Kedvesnek tett ígéretemet, hogy végre láthatja eme mozzanatot. Sajnos nem így történt, mégsem panaszkodhattam...
...mondtam neki, máskor is szeretném, ha jönne, Hozzánk, de akkor már Kedves nem csak néző lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése