Amikor úgy érzed már sehogy se jó, mert nincs időd, nincs erőd, nincs energiát, nincs semmid, csak a mókuskerék és a küzdelem, akkor elgondolkodsz azon, hogy van-e értelme tovább csinálni.
Néha úgy érzem, hagyni kellene az egészet a picsába és újra kezdeni mindent, tiszta lappal. Pát inteni a munkahelynek és az iskolának, pát inteni a hajtásnak és az időzsonglőrködésnek. Egyszerűbb lenne.
Csak vonszolom magam, A-ból B-be, lelketlenül üres tekintettel. Amikor sietek, hogy hazaérjek, hogy azt a kicsike időt Vele töltsem, de az energiából csak annyira jutok, hogy átöleljem.
Amikor elhatározom, hogy írok, hogy telefonálok, hogy végre találkozzam azokkal akikkel akarok, mert hiányoznak, de egyszerűen nem és nem megy. Lassan már nem lesz kire ráüzennem.
Lassan a társasági életem a munkahelyemről szól, mert azok ott vannak és kész és pont. De néha úgy érzem, minek.
Az, amikor úgy érzed nincs értelme tovább úszni, mert úgy is elnyel az ár, akkor kellene tényleg megállni és hagyni, hogy vége legyen és csak reménykedni abban, hogy gyors lesz.
Amikor nézel ki a fejedből és semmire, de semmire nem tudsz gondolni, mert annyira le vagy nullázva, amikor a szervezést kellene intézni, de nincs egy épkézláb gondolatod, nem hogy megfogalmazd őket, amikor már annak örülsz, ha nem alszol el a metrón, amikor időben fel tudsz kelni, amikor meg tudsz mozdulni, amikor újra és újra vissza tudod nyelni a felbuggyanó könnyeket, sikolyt, s amikor meg tudod állni, hogy bántsd a másikat.
Nem jó ez így. Sehogy se. Egyáltalán nem.
Jó lenne feladni.
Jön a tavasz, jön a napsugár, hidd el, már attól könnyebb lesz egy kicsit, ha nem ilyen szürkeség fog körbevenni! :)
VálaszTörlésFeladni csak akkor lehet, ha nem lenne értelme, de hát pont a számodra fontos dolgok adják az értelmet!!!
Ölellek! És kitartás.
Okos tanáccsal nem szolgálhatok, de a bátorításommal igen. :)
Vannak ilyen idõszakok, az segít túl lenni rajtuk, ha az ember felidézi: ez se tart örökké. Pihenni kell :simi
VálaszTörlésAzt próbáld megtartani az életedben, ami igazán fontos neked, a többit dobáld ki. Önmagadat ne add fel. Ha most ágynak esnél valami nagyon komoly betegséggel, akkor azonnal átértékelnéd, hogy mi az, ami lényegtelen és nem kell csinálnod. Gondolj erre, és ne várd meg, amíg lerobbansz. Nem kell ahhoz betegség, baleset, hogy ágyhoz kötve jöjj rá: mivel kínlódtál fölöslegesen. Egy kedves ismerősöm járt így, gerincproblémával esett ágynak, műtötték, és közben átértékelte az életét, a mindennapjait. Rájött, hogy annyi mindennek nincs jelentősége. Felépült, most nyugodt, kiegyensúlyozott életet él, magának, szeretteinek. Elgondolkodtatott, amikor erről mesélt nekem.
VálaszTörlésMegölelés, szabad? :)
VálaszTörlésEzekben az érzetekben is van annyi jó, hogy nem örökéletűek.
VálaszTörlés