Ülünk a parton, nézem a vizet, a szemközti part fényeit. Élvezem a társaságát, csupasz lábamat csípi a hideg, nem kellemetlen, inkább csak óvatos figyelmeztetés, ha netalántán sokáig akarnánk ott maradni. 

Megnyugszom mellette, érzem, hogy nem csak hallgat, hanem figyel is rám. Mosolygok, ellazulok. Alig érünk egymáshoz, de pont ez kell, hogy a bennem uralkodó káosz kicsit lecsituljon, elcsendesüljön.

Aztán feszengeni kezdek kicsit. Pisilnem kell, mégpedig egyre jobban, közben érzem, hogy a gésa golyók és erőteljesen közreműködnek a feszítő, türelmetlen érzésben. A feladat, bármilyen izgató volt, egyre inkább sürgető érzéseket kelt bennem. Akartam, vállaltam, de úgy érezem a hólyagom pillanatok múlva bemondja az unalmast…

Sötét van, Duna part árnyai között ülünk a lépcsőn. Már nem bírom tovább, ő pedig mosollyal az arcán várakozik, vajon mit lépek. 

Döntést hoztam.

Néhány lépcsőfokkal lejjebb guggolok, csupasz fenekemet cirógatja a szél, próbálkozom…de a gésa golyók nem engedik, én pedig bosszúsan kuncogok… tényleg nagyon kell, csak nem megy…az istennek sem megy Ő türelmes velem, várakozik. Aztán egyszercsak megvonom a vállam, ez nem fog menni. 

Elindulunk a kocsihoz.

Minden .lépésnél érzem a gésa golyókat, összeszorítom titokizmaim, mert úgy érzem ki akar csusszanni, közben kuncogok, eléggé felizgatott az oda-vissza út, a hosszú séta, a lépcsőkön lépdelés…meg a tudat…a tudat, hogy mennyire izgatja ez a szituáció. Egyik kátyúból ki, másikba be mire felnyögök, aztán zavartan kuncogok, magam sem gondoltam, hogy ez a kínzás mennyire édes lesz…

Szorítja a torkom, tekintete fogva tartja az enyémet. Nekiszorít a szekrénynek, mozdulni sem tudok. Felhajtja a szoknyám, én megfogom, ujjai máris játszanak rajtam, próbálok csendben maradni…belenyögök a szájába, falja a számat és én az övét, mérhetetlenül felizgat a csókja, többet és többet akarok, de megszakítja, nyelve végigkóstolja a nyakam…kihúzza belőlem a játékszert, s mielőtt megkönnyebbülnék, ujjai máris bennem és tudom, hogy végem…szétesek teljesen…kapaszkodom belé…megtart, odaszegez miközben megtalálja azt a bizonyos pontom és én végleg elveszítem a kontrollt. 

Érzem, hogy végigfolyik a lábamon, félig lábujjhegyen tocsogok a tócsámban miközben nyöszörgök, nyögök fékeveszetetten, többet és többet követelve, felakadt szemmel, teljes megadással. Nem akarom, hogy abbahagyja…a száját akarom a számon, az ízét akarom a nyelvemen…érzem a nyálát az ajkamon, engedelmesen kinyitom, csorog belé, majd újra és újra megkapom a száját…nem tudok betelni vele…

Tudja, hogy végtelen ideig játszhatna így velem…újabb és újabb orgazmust kicsalva belőlem, megtart amíg kell, mert nekem már nem megy…szétestem teljesen…édes-fájú érzésé, telhetetlen mohósággal akarok többet és többet, akarom azt a különleges mézédes gyönyört, a combomon végigfolyó nedvességet, ami összegyűlik a meztelen talpam alatt. 

 

Próbálok észhez térni, az időnk sajnos nem végtelen. Ülök a kád szélén, szám csóktajtékos, szeretném megérinteni, magamba fogadni, de most nem ezt játsszuk…

Kekecen ránézek, átélt gyönyöröktől sötétlik a szemem. Áll velem szemben, nekitámaszkodik valaminek, látom a vágyat a tekintetében, látom, hogy mi mindent akar, mit tenne… de nem…alkut kötöttünk… Játszunk és mindketten betartjuk a játékszabályokat, még ha annyira nehéz is nem csalni…legalább egy kicsit…

Leguggolok a kádba, állva nem megy, amúgy is remegnek még a lábaim, nehéz megtartanom magam. Tudom mit akarok, de egy picinyke idő kell, amíg ellazulok. Tudom, hogy erre vágyik, felizgatja piszkosul…engem meg az, hogy mennyire felizgatja…Hatás-kölcsönhatás…

Nincs bennem zavar miközben elengedem magam. Szerintem rég esett ennyire jól a pisilés… Megkönnyebbülten sóhajtok, persze nem kellene sok idő, hogy fellobbanjon bennem újra a vágy, de le kell higgadnom. 

Tekintetem fogva tartja az övét…tapintható a helyiségben a vágy…bizsereg az ujjam, magamhoz akarom húzni, érezni akarom a vágyát, izgalmát…de nem így szólt az alkunk. Én meg tisztán játszom. Megalkudtunk. 

Nézek rá, miközben lezuhanyozom, fürdőzöm a vágytól nehéz tekintetében; tapintható a nyers-zsigeri vágy, sürgető, mohó, követelőző…de most csak ennyi jutott. 

Durván megragadja a torkom, magához húz és falni kezdi a szám. Kívánom őt, ahogy ő engem. Harapom, kóstolom…nem eresztem, ahogy ő sem engem. Beszívom bőre illatát, megőrzőm még egy ideig kezének melegét a húsomon, szorítását a torkomon, csípőmön…édes emlék. Akárcsak a játékunk.