Érzem ereje súlyát, ahogy próbál a vállamnál fogva lenyomni. Nem engedem. Tudom mire megy ki a játék, de én játszani akarok. A kisördög felszínre bukkant, gonoszkodósan követelve a jussát.

Felszegett fejjel nézek rá, pimaszul, gonoszkodó fénnyel a tekintetemben. Nem úgy van ám…nem kapod meg ilyen könnyen…

Kérdőn felvonja a szemöldökét, mire válaszul elmosolyodom. AZZAL a mosollyal… Azzal, amivel tudom, a legtöbb dominánsnál kihúzom a gyufát…

Én így játszom! Majd, ha ÉN akarok valamit, akkor úgy játszom, ahogy TE akarod...

Látom, hogy nem tetszik neki, elsötétedik a tekintete.

Csakazértsem.

Keze a tarkómon, belemarkol a hajamba, de mielőtt megfeszülhetnék, dühödten magához húz. Szorosan fog, nekem feszül a teste, érzem izmai keménységét. Harap a csókja. Követelőző, mohó, érzem a játékos dühét. Kinyitom a szám, nyelve megkóstolja az enyémet. Fogai a számba marnak, ujjai a hajamba, minden ízében érzem, hogy birtokolni AKAR.

Tetszik, de nem adom könnyen magam. Megpróbálom elhúzni a fejem, nem hagyja. Szája lecsap a torkomra, aztán ujjai markolják már csókja helyét, belenézek a szemébe, hiszen ezt akarja.

Kekecen mosolyog a tekintetem, provokálom, cincálom a tigris bajszát, húzom amíg lehet, amíg el nem érem a határt, picit rálépek, mert ettől édesebb a játék, látom fellobbanni a mérgét, aztán ki is huny, amikor kezem megmarkolja a csípőjét, erősen, durván, ahogy ő is bánik velem, aztán finom mozdulattal már a sliccénél járnak az ujjaim, leheletnyi érzés, de felnyög…állatias…morgó hangon, nehéz a vágytól.

Még hergelem. Annyira élvezem ezt a játékot, hogy érzem az orgazmusom előszelét. Összerándul a puncim, érzem a nedvességem. Megfordít, hozzádörgölöm a fenekem, éppcsak kicsit és már lépnék is el tőle, de nem engedi.

Imádom, ahogy megragad. Követelőzően, érzem az érintésében, ahogy az ujjai a csípőmbe fájnak, hogy megfizetek mindent ellenkezésért. Ő még nem tudja, amit én igen…még nem fejeztem be. Visszalépek, hagyom, hogy felhajtsa a ruhám, megérintse nedvességem, megengedem, hogy ujjai követelőzően, birtoklón a forróságom mélyéig csússzon…összezárom a lábam, makacs bilincsként szorítom a kezem és csak a titokizmaim mozognak….

Hátrahajtom a fejem, vállán támaszkodom, másik kezével megragadja a mellem, becsúsztatja a ruha kivágásába, ne törődik a mormogásommal, máris összecsípi ujjait, satuként szorítva érzékeny mellbimbómat. Már lüktetek, kapkodom a levegőt, játszom a ki-belégzéssel, épp csak picit mozog a csípőm.

Beleharap a nyakamba,finoman megrángatja a húsom, mintegy figyelmeztetően…

Kuncogok.

Lazítok a combizmaimon, tocsogok…folyik le a combomon. Ellépek, nem ereszt, kuncogok…megint magához húz, most már nincs semmi finomság a mozdulataiban; türelmetlen, morcos. kinyújtom a nyelvem, eltáncolnék tőle…

A falnak lök, nyekkenek. De még mindig mosolygok. Provokálom, lihegve, nyögve, egyre erősebb vággyal, mohósággal… Élvezem a tekintete sötét villanását, dühét, türelmetlenségét. Bosszantom. De én ilyen vagyok…

Megfordít, durva minden mozdulata, fejemet a falnak nyomja, másik kezével félrehúzza a ruhám, hasad a bugyi anyaga, nem érdekli, mennyire fáj, hogy vágja a puha húsom, hajlatom a csipke, már minden mozdulata nyers, ösztönös…

Hozzámdörgöli magát, markolja a cicim, miközben belémvágja a farkát. Durva a mozdulat, felsikkantok, de mégsem fáj, inkább csak akaratlanul csúszik ki a számon, pénisze akadálytalanul csúszik belém…

cuppogós hang…keményen kefél…érzem, hogy haragszik rám, hogy nem fogadtam szót, hogy ellenkezem megint és megint, közben meg érzem a vad-harapós csókjai a nyakamon, vállamon, tarkómon, hogy pont ezért imád, hogy ilyen vagyok.

Nem bánik finoman velem, élvezi, hogy szinte azonnal elélvezek, de nem áll meg, döngöl tovább, amíg a hangom egyre elcsúszottabb lesz, nyöszörgésből nyögés, nyögésből artikulálatlan valami, amit nem lehet kontrollálni, visszatartani, amit nem lehet visszafogni, csak elmerülni benne és átadni magam neki…

Dünnyög a fülembe, becéz, szid, dicsér, átkozódik. Sorban, aztán kezdi elölről. Élvezem, hogy megcincáltam a tigris bajszát, imádom, hogy elveszítette a fejét, a türelmét, élvezem, hogy nem finomkodik, nem bánik velem úgy, mintha percelánbaba lennék. Mégis imád: minden porcikámban, testem legmélyebb pontján is érzem, hogy odáig van értem.

Lubickolok a vágyában, mohóságában, erejében. Táncol a csípőm, kapaszkodok bele, bármibe, amit elér a kezem; marom a bőrt, homlokomat támasztom a falnak, szétesek újra és újra, érzem az energiáját, akárcsak ő az enyémet; oda-vissza ható energia, ami aztán felrobban.

Térdelek a szőnyegen, felnézek rá. Mosolygok. Íze a nyelvemen, ajkaim duzzadtak, lüktetnek még. Tenyere a fejemen, de inkább támaszkodik, mintsem az erejét fitogtatja.

Vágya oly mohón, fékevesztett erővel robban a számba, összecsapnak a fejem felett a hullámok. Van ilyen is. Lüktetve, hevesen én pedig nyelem a vágyát, fogaim finom szorításában, nyelvemmel táncolva, játszva rajta, lehunyt pillával, hogy aztán végül ránézzek, elégedetten, provokatív mosollyal a számon, kielégülve mégis várva a következő táncot. Bratosan…